Mi lesz azzal a gyerekekkel, akinek nincsenek játékai?

A gyerek feltalálja magát.

Lányomat most is jobban érdeklik a kavicsok, palackok, levelek, kulcsok, ágak stb., mint a játékok. Ő most 16 hónapos.

De pl. én kiskoromban nagyon szerettem kukorica csuhéval vagy kövekkel játszani, vagy bármivel ami a természetben található. Annak ellenére, hogy volt sok játékom.

Anyukámnak nem voltak játékai, ő mindig meséli, hogy bármivel tudott játszani, csak egy kis fantázia kellett hozzá.

De honnan jön a kérdés? Kinek nem lesz játéka? Szegénység miatt vagy miért?

A sok játékot gyakorlatilag a szülő magának, a maga megnyugtatására, a lépés tartása a világgal okokból veszi! Sok fölösleges pénzkidobás!

A többit előttem leírták!

Tényleg feltalálja magát a gyerek.

Annyi, hogy most már sokszor van az, hogy a suliban kinézik a gyereket, ha neki nincs meg ez vagy az a játék..., de ettől függetlenül a gyerekek imádják a saját kis "találmányaikat". Mindennel képesek játszani, mindenben meg tudják látni a játékot.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, a játék oltári biznisz, elhitetni a szülőkkel, hogy kell a gyereknek a színes-szagos-zenélős lótúró a legjobb üzleti fogás. Aztán telehalmozzuk a gyerekszobát mindenfélével, és a legtöbbre rá sem néz a gyerek.

Egy kissrác három tejfölösdobozzal is remekül elvan órákig, nem is beszélve a kerben található csodákról. Nálunk a legfontosabb kellékek a papír (vécépapírguriga), a ragaszó és a kisolló, végtelen mennyiségű dolgot tud készíteni belülük a gyerek. (A legtöbb „kész” játék pedig a polcon porosodik.)

Egyébként nyilván itt is a középút a nyerő, azért vannak jó „kész” játékok.