Igaza van anyamnak, vagy nem gondolom rosszul?

Mintha anyámat, meg magamat olvastam volna :)

Figyu: 16 éves koromig ilyen voltam, plusz berúgós rocker, aztán szép lassan változtam. Nem akartam, csak megtörtént, komolyodtam, még mindig rondán hajtogatok, még mindig levágom a földre a levetett kénylemetlen ruhát hazajövet, de utána (10 perc múlva) elteszem rendesen. Tudod mikor fogsz picit jobban figyelni erre, MAGADTÓL és nem anyukád hatására? Ha saját háztartásod lesz. Mert akkor aki belép hozzátok, nyilván nem ezzel foglalkozik, de látja milyen környezetben élsz, és amit nem éreztél cikinek, már egyszercsak az lesz.Csajos ruhákat akkor fogsz hordani, mikor az alakodnak esetleg lesznek számodra nem tetsző részletei, amiket igyekszel nem kihangsúlyozni. A csúnya beszéd nem volt rám jellemző, de szerintem ha mondjuk elkerülsz fősulira, ott eléggé kinéznek ha minden második szavad káromkodás :)

Én mondom, nem akartam "finomodni", nem érdekelt , ki mit gondol, nem akartam "lányos" lenni, és sarkítva még mindig nem vagyok az. De az évek alatt változtam. Amiben anyám akarta, annak még a mai napig dacosan ellenállok, a magam igazát bizonygatom. Igazad van, nem tud és ne akarjon megváltoztatni, most még nem vagy "kész". De saját magadtól készülj el, ne más nyomása alatt. Ezek nem olyan dolgok, amikre egy szülő befolyással lehet. Neki az a dolga, hogy ne kerülj rossz társaságba, tudj viselkedni társaságban, udvarias és okos legyél, megtanulj magadról gondoskodni.

üdv, minden jót:

2 gyerekes, 24 éves anyuka :)