Minden nő vágyik arra, h egyszer gyereket szüljön?

Én vágyok rá, bár magára a szülésre nem igazán mert félek tőle :D De kisbabára nagyon szóval biztosan fogok szülni.

Hogy hány éves kor körül alakul ki? Ovis koromban már családokat rajzoltam, és 10 éves koromban már konkrét neveket gyűjtöttem a babának (meg babaápolási kellékeket jelöltem be az újságban :D )

Szóval nálam egész korán elkezdődött, de ez persze változó :)

23/N

Nem, nem él. Szerintem.

Én 32 évesen estem teherbe először - véletlenül, mert állítólag nem voltam rá alkalmas a nőgyógyászom szerint, ezért nem is védekeztünk évekig a férjemmel. Teljesen paffok voltunk, mikor kiderült. Aztán miután megszületett, még mindig nem éreztem azt a fene nagy anyai boldogságot, csak az szűkölt bennem, hogy ezt már nem lehet visszacsinálni...

Aztán 4-5 hetesen először rám mosolygott. Az a pillanat volt maga a katarzis, a szerelem első mosolygásra.:)) Hihetetlen érzés volt, hogy ez a kis élet rám mosolyog, szeret engem, számít rám, bízik bennem! Azóta már 10,5 éves, és nem hunyt ki a szerelem, csak erősödött.:)

A második babát már nagyon akartam (az új férjemmel), ő még csak egy éves múlt, nála már születésekor fellobbant a szerelem.:)

Nem tudom, mi lett volna, ha nincs a nagyfiamnál az a szerencsés véletlen, lehet, hogy soha nem vállaltunk volna babát, és én soha nem tudtam volna meg, mi maradt ki az életemből. De szerencsére másképp alakult.:)

Nem írom, hogy vágj bele, és majd jó lesz, szerintem nincs általános recept. Ha nagyon nem akarsz még babát, annak tudatt alatti oka is lehet, ha ez zavar, érdemes esetleg szakemberhez fordulni. Egy biztos: gyermekkel sokkal nehezebb, de sokkal gazdagabb is az ember élete!

Hány éves vagy?

Van egy barátnőm, aki 33 éves, és még mindig nem akar gyereket. Remélem soha nem is fog. Bár most épp komoly kapcsolatban él, és a pasi nagyon szeretne gyereket.

Mik az álmaid?

Szia!

Nekem már 4-5 éves koromban kialakult ez. A babáimmal mindig ilyet játszottam, etettem őket, pelenkáztam, altattam, meséltem nekik. Aztán amikor 8 éves lettem megszületett nővérem kisfia. Ő volt a Mindenem, felemelhettem, ez maga volt a Csoda nekem, hogy megfoghattam egy ilyen pici teremtést. attól fogva nem is játszani akartam a velem egykorú gyerekekkel ha ott volt egy kisgyerek a családból. Szerencsére jó sokan születtek :)) Két nővéremnek, meg 2 unokatesómnak is született 2-2-2 gyereke. Annyira jó volt babusgatni, felemelni, puszilgatni..én már akkor tudtam, hogy az az álmom, hogy Anyuka legyek!

Most 21 éves vagyok, elvégeztem egy fogászati iskolát, a vőlegényemmel élünk együtt, és 6 hetes terhes vagyok! Életem legjobb döntése volt, és annyira várom már, hogy anyuka legyek! :))

Szerintem ez mindenkiben ott van egy kicsit, vagyis ott kell lennie, egy nőben...hiszen ez ösztön! Bennem nagyon is megvan. :)

Viszont több olyan ismerősöm/rokonom is van, aki már 53 éves és nincs gyermeke, nem is szeretne, és ha jön hozzánk, akkor sem tud mit kezdeni a kicsikkel. Ezt én természetellenesnek találom. Szerintem egy gyerek az élet értelme. Már maga a terhesség is egy csoda, utána életet adni neki, felnevelni, megtanítani neki amit tudunk, és végül, ha majd felnőtt lesz, neki is lesz családja, nagyszülőnek lenni is csoda! Nekem ez az életem értelme! :))

Ösztönszerűen szerintem is minden nőben benne kellene lennie az anyaság utáni vágynak. Én például még elég fiatal vagyok ehhez, mégis elképzelhetetlennek tartom a jövőmet gyerek nélkül.

Embere válogatja.