Hogy neveljem a gyerekemet hogy ne legyen belőle elkényeztetett újgazdag?

Ne vegyél meg neki mindent, amit megkíván, mutasd meg neki, hogy ti szerencsések vagytok,mert nem kell félnetek, de lássa meg a másik oldalt, ahol kevés van, vagy szinte semmi.Mondd el, hogy attól a szegény nem kevesebb, hogy nincs annyi pénze, vezesd rá a lelki értékekre (őszinteség, barátság, bizalom).

Ha látod, hogy felvág, ne habozz kissé visszahúzni, példa: a mobiljával henceg, kinevet mást, akinek nincs olyan: pár hét mobil nélkül, vagy egy alacsonyabb árkategóriájúval hogy megtudja, milyen az.

Röviden ennyi.

Egy szintén jobb módú anyuka, két gyerekkel.

Ez nem feltétlenül elhatározás kérdése. Ha van egyfajta értékrendetek apjuknak és neked, akkor önkéntelenül is azt fogjátok közvetíteni a gyermeketeknek, abban fog felnőni, függetlenül attól, hogy milyen cuccai vannak, milyen játékokat kap, hol nyaraltok, hol síeltek, stb.

Adj neki sok szeretetet, törődést, és láttasd meg vele, hogy minden embernek van kötelessége, felelőssége. Szóval ezt igazából nem lehet tanulni, mindenkinek a természetén múlik, hogy mit ad át a gyermekeinek. Fontos a minta, hogy tőletek mit lát, hogyan kell élni.

És még valami: senki sem tudhatja, mit hoz a holnap, főleg ebben az országban, ebben a világban. Aki ma "átlag feletti életszínvonalon" él, az holnap talán nem fog tudni mit mondani a gyermekének, miért nem élnek többé úgy...

Én eleve életrevalóságra, lelkiismeretességre, szerénységre nevelem a gyermekeimet, pedig jelenleg előttük is nyitva áll minden kapu, igazán szép kezdetet kaptak a sorstól. De mondom, a világi javak mulandóak lehetnek, az belső értékrend az, ami állandó.

Ez azon múlik, hogy Te és az apja milyen értékrendet közvetítetek számára.

A családi és más kapcsolatok vannak-e az első helyen, vagy az anyagiak.

Mutassatok neki más értékeket, művészet, irodalom, zene, tudományok, természet, olyan értékek, amik pénzen nem megvásárolhatóak.

És talán az is jó, ha nem kap meg minden tárgyi dolgot, vagy esetleg várakoznia kell egyes dolgokra, és nem azonnal kapja meg. Bár ez inkább akkor számít, ha már nagyobbacska.

Nekem volt egy 16-17 éves tanítványom, akivel jóba kerültem, mikor már nem tanítottam. Meghívott egyszer magukhoz. Leesett az állam, óriási luxusház a hegyoldalban, gyönyörű kerttel (kertésszel), belül szupermodern minden, de ízléses.

Nem gondoltam volna, mert szerény srác volt, az öltözködése is átlagos. Anyukája nagyon kedves, szeretettel láttak vendégül. Nagyon jól éreztem magam.

Rajta nem látszott, szóval lehetséges. :o)

Ez pusztán értékrend kérdése, nem azé, hogy mit veszel meg neki... Miért vennél kevesebbet, mint amennyit megengedhetsz magadnak? A ti értékrendeteket éljétek, hiszen ezt fogja másolni, ezt fogja ő is közvetíteni a világ felé. Ha ez olyan, amilyet a gyermekednek vágysz, akkor nem lesz gond. Ha meg nem olyan, akkor megfeszülhetsz abban, hogy őt másnak neveld, nem fog menni. Élj úgy, ahogyan szeretnéd, hogy ő viselkedjen. Ez a kulcs szerintem, legalább is mi ezt próbáljuk, ill. a szüleink is így cselekedtek velünk.

Mindent megkaptam én is, a párom is, a babánk is, hála Istennek. Ettől függetlenül azt hiszem helyén tudjuk kezelni a materialitást, tudjuk, hogy hálásnak kell lennünk ezért, és azt is tudjuk, hogy egyikünk boldogsága sem ezen múlott. Ehhez alakítottuk az értékszemléletünket is.

szerintem is az értékrendet kell átadni és ez független az anyagi körülménytől. az én szüleim is átlag felett kerestek anno, mégsem hordtam fent az orrom. értsd: nem eszerint néztem, hogy kivel barátkozom és kivel nem, nem tartottam cikinek kínai ruhát felvenni, stb. Hiába voltak jómódúak a szüleim, láttam, hogy pl. megbecsülik az ételt, soha nem dobtunk ki kenyeret azért, mert már nem volt olyan friss.

konkrétan mi az amilyenné nem szeretnéd, hogy válna? talán a konkrét példákon keresztül jobban tudnánk tanácsot adni, hogy "hogy" csinálhatnád.

Arra neveld hogy ne legyen sznob!!

Nekünk a szomszédaink nagyon gazdag emberek,több évtizedre visszamenő sikeres cégük van,4 gyerek,de látszik,hogy nem újgazdagok,nem sznobok,rendesek,kedvesek,sokszor szoktunk beszélgetni.

Aztán vannak azok,akik belefognak pl egy vállalkozásba,előtte szerényen éltek,bejön aztán már szóba se állnak senkivel!Na az ilyeneket utálom.