Nem érzitek néha úgy, hogy ebben az országban kilátástalan a jövő és mire oda jutnátok, hogy gyereket vállalhattok, már túl idősök lesztek?

De Én is így érzem nem csak a kedves kérdező!

Ebből az okból is fogy a magyar, mert inkább nem vállalja be a gyereket ha nem tud neki megadni mindent. Míg a "kisebbség" az pottyantja ha kell ha nem a gyereket, nekik mindegy az utca felneveli őket.

Nem érzem így. Egyrészt amiket leírtál nem alapfeltételei a gyerekvállalásnak. Másrészt hülye felfogás, hogy mindenr meg kell.adni egy gyereknk. Nem mindent, csak megfeleő dolgokat. Ismerek pár "mindent megkapok" embert. Akiket ismerek mind önző, lusta, beképzelt, aki jódolgában csak zülleni tud, hiszen mindent a feneke alá toltak.

22 évesen saját lakásod van két éve, de szülni csak házba, fehér léckerítésssel? Azért nem kell mártírkodni.

Elkezdesz egy fundamentát, 4 év a legrövidebb, arra kapsz fix hitelt+a lakás ára ha eladod, és ha akkor csinálsz gyereket és épp lesz szocpol, mária megvan egy ház.

Mi albérletbe vállaltuk a babát.(Pesten ami nem olcsó) Hitelre mi sem szeretnénk, mire összejön a saját lakás ára albérlet mellett az 20-30 év .Szóval mire vártunk volna? Itt Magyarországon nagy vágya sokaknak a saját ház/lakás. Autónk sincs, nincs rá igényünk a drága üzemanyag miatt. Mi is sokat nélkülöztünk gyerekkorunkba, ezért szeretnénk mindent megadni. De a gyereknek nem saját lakásra van szüksége hanem egyebekre. (szeretet, ruha, étel, megfelelő iskola, esetleg pl.ha sportolni szeretne akkor ennek az anyagi segítése. stb.

Itt nézd meg a piramist és gondold át mi a fontosabb. [link]

26hkm 24 éves pár

Szia!

Úgy látszik te nem tudod, hogy a saját lakással ti már előrébb vagytok, mint a legtöbb fiatal a ti korotokban!

Megértem a családi ház iránti vágyadat, de ha egyszer van saját lakásotok, tehát nem a semmire vállalnátok gyereket, akkor egyelőre elégedjetek meg azzal, hiszen az is több, mint a legtöbb korotokbeli fiatalnak!

1 gyereket bőven be lehet vállalni egy kis lakásba is, hétvégeken meg járjatok sokat kirándulni. Én panelban nőttem fel és nem érzem úgy, hogy bármivel is rosszabb lett volna a gyerekkorom emiatt, sőt. Volt egy csomó barátom, mindig volt kivel játszani.

Most egy kertes házban lakunk egy Bp. melletti kisvárosban és a fiaimnak nincsenek a szomszédból barátaik, mert itt mindenki bezárkózik a saját kertjébe!

Amúgy pedig a családi pótlék 12e Ft, a családi adókedvezmény 10e Ft gyerekenként, ez 22e Ft/gyerek. Ezen kívül a gyed 2 éves korig jár, aminek a felső határa 100e Ft körül van, utána 1 évig még gyest kapsz, ami pedig 25e Ft.

Persze nem azt mondom, hogy ezek olyan őrült nagy összegek lennének, amire érdemes gyereket vállalni, de a semminél akkor is jobb.

Én már bánom, hogy a gyerekek előtt nem mentünk ki külföldre, így most már szinte lehetetlen, ráadásul már hitelünk is van...

Kedves kérdező, nem is vagy olyan rossz helyzetben, mint gondolod. Szerinted hány 22 évesnek van saját háza vagy lakása??? Minimális. Nektek van. Lehet, hogy nincs még klasszul bebútorozva, de legalább már van tető a fejetek felett. Egy konyhaszekrényt - akár használtan, jó állapotút - már 10-20 ezerért is lehet venni. Igaz ez sok mindenre.

Ha nagy igényeid vannak, akkor persze nehezebb, de ha az a lényeg, hogy normális és használható bútorotok legyen, az nem valami őrült összeg. A lakásod, ha tiszta, rendezett, ha apróságokkal igyekszel feldobni, akkor is mutatós lehet, ha nincs pénzetek hiperszuper berendezésre.

Másik: a mai világ egyre inkább arrafelé halad, hogy nem is szabad saját házat, lakást bevállalni. Sosem tudhatod, hová vet a sors, hol kaptok jó munkát, új lehetőségeket...

Mi albérletbe vállaltunk két babát, most a harmadik született sajátba. Semmi gond nincs az albiba gyerekvállalással sem: az albérlet fix, lakásmérettől függően akár egész elfogadható áron van és nem rosszabb semmivel, mint aki a folyton emelkedő devizahiteleket nyögi.... Ha kiszámolod, hogy mikor jársz jobban: hitellel, vagy albérlettel, az utóbbi sokkal kedvezőbb. Albi mellett akár félre is tehetsz és nem a banknak adományozod hiteltörlesztés címén...

Egy gyereknek "mindent" megadni úgy kell, hogy szereted, foglalkozol vele, később játszol vele, beszélgetsz vele, figyelsz rá... Kamaszkorban persze több kiadással jár majd, de az még odébb van, egy kisgyerek meg nem kerül olyan sokba. Ráadásul látom a sajátjaimon, hogy többet jelent nekik egy délután közösen a játszótéren, mint egy tengerparti nyaralás... A rájuk fordított idő számít, a közös élmények, és mindegy nekik, hogy aquaparkba vitted, vagy a teraszon pancsoltatok a kis medencéjében. Hidd el hogy így van, látom az enyémeken. Nekik kirándulás, ha kisétálunk a közeli erdőbe, nem kell messzire utazni. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy márkaboltban vagy turiban vásárolsz ruhát, a lényeg, hogy kényelmes legyen. Szívesen megöröklik egymás cuccait. A játékoknak akkor is ugyanúgy örülnek, ha a teszveszen vetted használtan.

Ezek persze kiragadott példák, de valahogy így működnek a gyerkőcök. Arra várni pedig, hogy egyszer majd az égvilágon minden meglesz, hülyeség. Mert mi van, ha sose lesz meg minden? Akkor soha nem fogsz szülni? Nem lehet harminc évre előre tervezni, úgyis borul a papírforma. Ne vállaljon gyereket, akinek egyáltalán nincs semmiféle fedél a feje fölött vagy annyira sincs pénze, hogy pelenkát vegyen, de a többiek... Itt, ezeken az oldalakon is rengeteg anyuka van, akik nem élnek nagy lábon, de becsülettel és szeretetben nevelik a gyerekeiket - ennél meg nem is kell több.

Kedves kérdező!

Ugyan nem nekem szól a kérdésed, mert én már 38 vagyok, de remélem nem bánod, ha hozzászólok...:)

Én nagyon egyetértek a kérdéseddel, és tetszik a felelősségteljes hozzáállásod.

valóban nincs szüksége egy gyereknek sok anyagi dologra, viszont mennyivel nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak egy olyan család mindennapjai, ahol ez a pár dolog adott, amit írsz.

Én ezt tapasztalatból írom, mivel Mi is csak vártunk, gyűjtöttünk, cihőltünk,nem mertem hitelt vállalni, teltek az évek, elegem volt, és nem jutottunk előre, és már 33 voltam. Akkor végül csak beadtuk a derekunkat, hitel lakás(másfél szobás panel)+"autó"(egy 6 éves Matiz, épp hogy gurul:-))). kertesről csak álmodok...becuccoltunk, kicsit élveztük az autó adta szuper lehetőségeket, és akkor "muszáj" volt megpróbálni a babásodást is.

Pedig addigra már a kedvem is elment tőle, és rettegtem, hogy a jövő hónapban mi lesz, hogy leszünk, természetesen CHF-hitelünk van, szaladt az egekig...:-((, de nem volt választásom már 33 évesen. vagy most már vállalunk babát, vagy soha.

Adtuk egy esélyt, terhes lettem. Egyik szemem sírt, másik nevetett, féltem, a pénz miatt és boldog is voltam egyben...leírhatatlan ez az érzés, mikor a szíved alatt egy másik kis élet szíve is dobog, nincs ennél sztem csodálatosabb...aztán jött a hideg zuhany, beteg volt a baba, vége volt a csodának...:-((

1,5 év szünet, mert képtelenek voltunk feldogozni, nekünk ennyi idő kellett.

A következő terhességem relatíve problémamaentes volt, és a kislányunk most 2 éves, egy napsugár, egy csoda, nem is tudom minek vártunk ennyit, hisz ennyi sok év alatt már 3 gyerekünk is lehetett volna...és már 39 vagyok, nagyon sok, és késő van úgy érzem, kimaradtuk egy csomó dolgoból, én nem gondoltam, hogy a gyerekvállalás ekkora öröm(persze akadnak gondok azért bőven, erre számítani kell, de eltörpülnek ahhoz képest, amit akkor érzel, mikor a gyereked rádmosolyog),

na, bocsi, hogy ilyen hosszan írtam, csak azért hogy lásd

nem érdemes várni, én nagyon de nagyon megbántam...van egy kis lakásotok, a többi majd megy magától, meglásd, a férjed is majd arra törekszik, hogy minden meglegyen, a gyerek nagy húzóerő...de mint írtam, nagyon tetszik amúgy a hozzáállásod!!!!

Minden jót kívánok Nketek!

Nem olvastam a válaszokat, de én egyetértek veled.

Itt vagyok 22 évesen, nekem a szüleim mindent megadtak amit csak tudtak és tudnak a mai napig.

Egyetemre járok, de csak levelezőre hogy mellette munkát vállalhassak, ami lehetetlen.

A párommal szeretnénk egy házat, ahol végre össze tudunk költözni, de miből. A párom dolgozik, de az mire elég:S

Mi sem tudunk haladni egyről a kettőre.