Lehet ez szülés utáni depresszió, vagy csak szimplán gyengeség?

Biztos nem gyengeség. Ha az lenne, nem éreznéd magad rossz anyának, ami egyébként baromira nem vagy. Foglalkoztat téged ez a kérdés, épp ezért nem is lehetsz az :))

Mehetsz orvoshoz segítenek, de otthon is megbeszélheted a problémádat a pároddal. Beszélhetsz a szüleiddel, tesóiddal, anyósodékkal.

Nekem anno ez sokat segített, bár én több száz kilométerre lakom a családomtól. 2 éve költöztünk ide (Mo) a párommal, mert a szülei nagyon idősebbek, mint az én szüleim és a gyerekünk 1 évét szerettük volna, ha átélik. Más kérdés, hogy 55-60 évesen erre ők nem vágytak. Bánom is, hogy a kellemes, nyugodt életünket "otthagytuk" ezért..

Idén költözünk is haza.

Én pl. ezért voltam depressziós, talán még vagyok is. Ott lett volna segítségem, ha kértem volna.. itt ha kérem, akkor sincs!

Lehet depis vagy :( Én ilyenkor már vittem a babám sétálni, meg játszottam vele egész nap.

Menjetek le ti is, nincs rossz idő. Az elején nehéz lesz, de hidd el hamar vissza fogsz rázódni. Ha Apa meg megjön a munkából, akkor kérj tőle egy masszázst, meg egy kényeztetést, meg biztatást, hogy jó Anya vagy!

Hidd el, ezen minden (vagy legalábbis majdnem minden) Anyuka egyszer átesik. Én babám is sírós volt. Ha fájt a foga, ha fájt a hasa, ha fázott, melege volt...stb. Ráadásul cicifüggő is, úgyhogy volt, hogy egész nap csak rajtam lógott. A férjem dolgozott, hulla fáradtan jött haza.

Azt kell megértened csak, hogy idővel ez változni fog. Mihelyt nagyobb lesz a pici, jobban ki tudtok mozdulni otthonról, a férjed is jobban szót tud majd érteni vele. Ez nem állandó állapot, csak átmeneti!

A férjed meg szeret, segt ott ahol tudd, de amíg pici a baba, addig nagyrészt csak Rád-az Anyukájára van szüksége. El fog majd jönni az az idő, amikor majd ciki leszel :))) Nem is olyan sokára és akkor majd ezt az időszakot fogod visszasírni. Én lányom 2éves, és már alig tudom puszilgatni, mert mindig van valami fontos dolga :D Max amikor alszik, akkor tudok benne gyönyörködni :)

Szóval kitartást! Élvezd ki ezt a korszakot is. Ha egyedül érzed magad, akkor hívd fel anyudat, anyósodat, barátnődet, akinek van gyereke. Ők megértenek, nyugodtan sírhatsz nekik :)

Az első pár hónap tényleg nehéz, de már egy részén túl vagy. Én is ugyanezt éreztem, nálunk apa ment mindent intézni, bevásárolni, így hiába ért haza időben mehetett mindenfelé, én meg letudtam a napi sétát és aztán ültem itthon tovább...

A babakocsit az én babám kénytelen volt megszokni, mert minden nap mentünk tejcsiért (nekem sajnos nem volt elég), így rá voltunk kényszerülve. Beszéltük is egy ismerősömmel akinek hasonló korú a babája, hogy ők lenn voltak mindig a mamánál kertes házban, a kertben megoldották a levegőztetést, hát az a baba sem maradt meg a babakocsiban, míg nálunk így megszokta. Esetleg ha vennél egy kendőt és magadra kötnéd? Abban el tudnátok menni sétálni, nincs park a közeletekben? Az rád is jó hatással lenne és hátha a picúr is elnézegetné a fákon a leveleket. Nekem csak kengurum volt, de imádtam hogy csak magamra kötöttem a babám és már mentünk is. Nincs hasonló anyuka a környezetedben? Mondjuk mi is inkább télen kezdtünk eljárni "bandázni", egy barátnőmnek akkor volt másfél éves a kislánya, az enyém 5 hós volt, akkor kezdett el felülni és nagyon tetszett neki ahogy a nagyobb játszik mellette. Addig mi is így tengődtünk mint ti, csak ritkán jártunk össze hasonló korú babásokkal, mert nagyon nem egyforma volt a napi ciklusuk a babóknak.

Sajnálom hogy a párod nem vesz ki többet a baba körüli teendőkből,de később ez tuti változni fog. Nálunk a fürdetés apa dolga, szükségük van nekik is arra hogy kialakítsák a kis kapcsolatukat, néhanapján fürdetem én, az az ő idejük. Általában a férfiak nem igazán tudnak mit kezdeni egy pici babával, az tök jó mikor rajtuk alszik, de azon kívül megrettennek ha bármi probléma felmerül. A férjem saját bevallása szerint is ilyen volt (a fürdetést kivéve), most mondta nemrég, hogy azóta mer vele jobban foglalkozni mióta kommunikál a picúr is. Úgyhogy ne keseredj el, biztosan bele fog rázódni a férjed is :)))

Egyáltalán nem vagy rossz anya. Nézz rá arra a kis gyönyörűségre ott melletted, hát hogy lehetne neki rossz anyukája? :)))