Hogyan élted meg az első napokat, heteket mikor anyuka lettél?

Először is gratulálok!

Amikor hazakerültünk a babával: hát nagyon nagy segítség volt a férjem,itthon volt kb.1hétig és sokat segített.(pelenkázás,fürdetés,büfiztetés...) Azt mondta,h ha elmegy,én nem tudom egyedül végigcsinálni,de sikerült. Az első 2hétben olyan sírós voltam,mint még soha.

A szüléstől volt mikor féltem,volt mikor nem. Amikor elfolyt a magzatvíz elsírtam magam. De utána már vártam,h elérkezett az idő már nemsokára látom a kislányom.

Szülés élménye: ez mindenkinél más és más. Én kb.3hétig nem tudtam feldolgozni,sokat gondoltam rá,de túl lehet élni. Lehet Te kellemesen emlékszel vissza rá.

Adnék egy tanácsot:szülés előtt már a 36.héttől kezd el szedni a homeós bogyókat és bízz bennük.

Én szedtem: a szülés 5óra volt,de volt ott egy csaj,nem szedte,kb.dupla ennyi ideig volt bent. Hidd el nem veszítesz vele semmit.

Problémamentes babavárást kívánok és könnyű szülést!

Szia!

Kezdem a szüléssel. Nagyon fájt, de nem volt elviselhetetlen. Nem tudom leírni milyen a fájdalom, viszont az az érzés mikor a hasamra tették a lányom feledhetetlen élmény. Nekem szép emlék a szülés, jó segítőim voltak.

Az első hetek itthon kicsit furán teltek. Kimondhatatlanul boldog voltam, semmi más nem járt az eszemben csak a bababám. Olyan ez mint valami önkívület:)

Ugyanakkor rengeteget bőgtem, hol a boldogságtól, hol a fáradtságtól, a bizonytalanságtól, aggódástól.

Másrészt, biztos az én hibám, de nem voltam arra felkészülve, hogy egy újszülött napi 24 óra elfoglaltság. Azt hittem, hogy majd eszik kakilik alszik, kicsit szuszizik stb. Hát ő nem így tett. Szinte folyamatosan szopizott, amikor aludt, akkor fejtem, de mire végeztem szinte fel is ébredt, és kezdtük újra. Szóval erre rá kell hangolódni előre, hogy az első pár hét csak kettőtöké lesz!

Anyukának lenni a legjobb dolog a világon!

Elöször is gratulálok kismama! :)

Kezdeném a szüléssel: én retenetes féltem kb a 30dik héttől, amikor elkezdett szívárogni a magzat vízem, és felfogtam hogy mi is történik nem sok kellett az ájuláshoz, szerncsére a férjem mellettem volt. Bent a kórházba megmár alig vártam a fájásokat és persze a szülést, bár nekem sajnos császár lett.

Amikor haza mentünk, úgy éreztem mint ha kiszált volna belőlem az élet. Fáradt voltam, állandóan csak sírni tudtam volna és még erre rátett egy lapátra az anyóm napokig tartó látogatása. kb ez ment egy hétig majd szépen megismerkedve a helyzettel ogy anya vagyok egy olyan boldogság töltötte el a lelkem hogy ugy éreztem bármire képes lennék akár egy csodára, majd rájöttem hogy a csoda már megtörtént. A férjemmel mégszorosabb lett a kapcsolatunk, nagyon sokat segített és most is sokat segít.

Nagyon sok boldogságot

6hós kislány anyukájA

Nekem nagyon vegyes volt érzelmileg a hazatérés. Nagyon jó volt végre itthon és végre hármasban a picurral és Apával. Aztán előkerült anyósom is (velük lakunk együtt, de éppen elutaztak valahova), aki halálra idegesített heteken át. Mintha egy utánfutót kaptam volna, amit nem lehet lekapcsolni. Még szoptatáskor is bepofátlankodott, sőt reggel a szobaajtót még ki sem nyitottuk, már berontott. Sokszor nem fértem hozzá a saját kislányomhoz. És ráadásul hiába szóltunk a párommal szépen, egy kicsit célzottabban és mogorván, vérig kellett sérteni, hogy észre vegye magát. Nekem az idegeskedés miatt elment a tejcsim.

Szóval egy jó tanács: Nagyon jó, hogy a nagyszülők ott vannak és megfőznek az első héten, de már akkor légy erős és rögtön szólj nekik, ha zavarnak, vagy nem úgy csinálnak valamit, ahogy Te gondolod.

Egyébként meg könnyű szülést és sok-sok egészséget!

Nekem váratlanul jött! Persze tudtam, hogy szülni fogok majd, de 5 hetet sietett a drágám. Nem volt előjele azon kívül, hogy elkezdett elmenni a nyákdugóm. Éjjel megébredtem 1 óra után. Kimentem pisilni, majd visszafeküdtem, de már keltem is, mert megint kellett. Aztán a harmadiknál folyt a magzatvíz, így már tudtam, itt az idő. Szóltam a férjemnek, szegénykém akkor akart lefeküdni aludni. Beértünk 1.40-re és egy vizsgálat után azonnal a szülőágyra feküdtem, mert teljesen ki voltam tágulva. Egy óra múlva, 2.47-re kint is volt a kisfiam. 2900 grammal és 47 centivel. Szép formás. Gyors volt a szülés, lehet hogy túlságosan is, mert olyan hihetetlen volt, hogy már túl is vagyok rajta. Mindenkinek ilyen könnyű és gyors szülést kavánok, de azért nem a 35. héten. :)

Aztán 8 órát várakoztattak, mire megtudhattam, hogy a kisfiamat inkubátorba tették, mert a születése után 2 órával légzési zavarokat észleltek nála. Majd még aznap délután átvitték egy másik kórházba, másik városba, mivel ott jobban fel vannak készülve a korababákra. Én nem mehettem utána. Kézbe nem vehettem, csak megsimizhettem az inkubátorban. Nagyon rossz volt, de igyekeztem tartani magam, hisz kinek jó, ha összeomlok. És amúgy meg nem is volt olyan vészes a dolog! Majd a 3. napon kiengedtek a kórházból arra az időre, míg a férjemmel elmentünk meglátogatni. Majd a 4. napon is. Ekkor vehettem először kézbe, szoptathattam meg őt. Majd az 5. napon hazahozták abba a kórházba, ahol megszületett és végre mellette lehettem. Sajna a tejem sem indult meg igazán. És nem is véletlen!

De végre ott volt a közelemben és inkubátor és csövek nélkül! A 8. napon jöhettünk haza. Itthon velünk volt a férjem és anyukám is ide cuccolt 2 hétre. Nagyon nagy segítség volt. Bár nem kellett főznöm, meg ilyenek, de éjjel így is alig aludtam, a kincsem összekeverte a nappalt az éjjellel és bizony éjszakáztunk rendesen. Nappal meg nem tudtam pihenni, valahogy nem ment. Szóval azért eléggé fáradt is voltam. Volt olyan párszor, hogy vagy nem ébredtem fel az óracsörgésre, vagy kinyomtam úgy hogy nem is emlékeztem rá. Meg olyan is volt, hogy úgy keltem fel az ágyról, hogy közben kapaszkodnom kellett, mert azt hittem, összeesem. Amúgy minden ment szépen. A fürdetés is. Szoptatni viszont nem igazán sikerült, mert sajnos a kisfiam hamarabb ismerte meg az üveget, mint a cicit, így lusta volt szopizni. Akkor jött az, hogy fejtem és üvegből kapta. Így visszagondolva boldog is voltam, mert jól van a kisfiam, de nem is volt egyszerű ez a pár nap!

Félelemről annyit, hogy egy félelmem volt és van is, az a bölcsőhalál. Van légzésfigyelőnk, de ez egy olyan dolog, ami azért folyamatosan itt motoszkál a fejemben.

Most, 2 és fél hónappal később már 5 kilós, 58 centis és még mindig gyönyörű és formás, pedig már tápszeres!

Járunk ide-oda vizsgálatokra és teljesen rendben is vagyunk! Szépen fejlődik, nem látom hogy attól, mert hamarabb jött, le lenne maradva!

Kívánok neked problémamentes terhességet és szülést és nagyon boldog babázást! :)