Miért nem szeret? Megfog ez változni?

Szia!

Semmi baj, ne bánkódj ezen. Ne is kérdezgessétek!!!! Az én lányom nagyon apás volt egy évesen, aztán most három évesen mindkettőnket ölelget, puszilgat. Majd kialakul!

Ne sírj ezen! Nem szabad! Bár ha jól kisírtad magad akkor legalább megkönnyebbültél a sok aggódástól! Lehet azóta már kicsit másképp is látod a dolgokat! Remélem!

Nálunk is van ilyen a kislányomnál. Eleinte volt hogy nekem is rossz volt, még néha most is rám jön, de próbálom úgy tekinteni a dolgot, hogy örülök, hogy szereti az apukáját és ő is őt, mert hány kisgyereknek nincs is apukája manapság, vagy épp milyen apukája van.

Így meg legalább neki van egy szerető apuja.

De amúgy tényleg úgy van az is hogy ő még nem tudja, hogy mit jelent az hogy szeretek vagy nem szeretek valakit. Pláne anya, apa kérdésben. Neki úgy kerek a világ, ha van mind a kettő. most lehet jobban megtalálták a közös hangot apuval és ezért vannak sülve főve együtt. De valahol meg hidd el jobb is, mert ha majd megy bölcsibe, te mész dolgozni akkor majd apu is teljes értékű lesz számára, mind bölcsi elvitelben, hazahozatalban, mind ha otthon lesz betegen stb. Ez valahol csak jó ha ilyen jóban vannak!

De hidd el téged is nagyon szeret! Sőt!

Igazából most építi ki a kapcsolatot az apujával, most tanulja meg hogy neki az is van, hogy ő milyen, vele mit lehet játszani, meddig lehet a határokat feszegetni, más e mint anyuval stb stb.

Meg én már észrevettem a lányomon, hogy volt hogy eljátszottam hogy sírok mert nem szeret engem csak apát, és aztán huncutul mondta hogy nem szeret akkor sem. Aztán volt olyan is, hogy megsajnált és boldogan átölelt és mondta hogy nagyon szeret. Sőt azt szereti a legjobban mondani, hogy apát is anyát is szeretem és mindkettőnket átölel. volt hogy veszekedtünk kicsit és fogta a kezünket és egybetette és átölelt bennünket. Tudják ők hogy van nekik mindkét szülő.

De amúgy az én lányom is most apamániás. Állandóan a nyomában van, megy vele az udvarba, már a párom most kezdi megérteni milyen volt nekem mikor nem bírtam tőle kimenni az udvarra meg sehova. Én próbálom most kiélvezni a szabadságot. :) Kinézek rájuk, látom őket jól elvannak, akkor hagy legyenek. Így majd könnyebb lesz ha dolgozok és egymásra lesznek utalva.

De amúgy ha baj van mindig anyához jön mindkettő, apa is, kicsi is.

De amúgy szekálásból szoktam mondani nekik, hogy nyaljátok egymás seggét, ha jönnek hozzám valami olynaért, amihez én kellek és mondom nekik hogy oldjátok meg együtt, ha velem nem foglalkoztatok eddig. Persze ezt viccesen.

De néha előjön, hogy rossz, de mostmár egyre jobban elfogadtam a helyzetet. Meg volt hogy hagytam a kérdezgetést a lányomtól. Aztán magától, mikor már látta hogy nem téma, akkor jött oda magától és nyomott egy puszit, ölelést. De addig izgi volt neki hogy anyunál valami nem stimm, így tanulja meg az érzéseket, az érzéseinket felismerni, kezelni. Meg hát a sajátját is.

Hidd el majd ő is fog hozzád menni, csak ne kérdezgesd folyton. Hagyd őket. Ha olyan van, úgy is te leszel csak jó. ne legyél nagy elvárásokkal a fiaddal szemben, nem szabad. Nehogy aztán majd olyan anyós legyél, hogy a kicsi fiad ha nem azt választja akit te szeretnél, vagy nem úgy csinálja ahogy te szeretnéd, akkor te azt bántásnak veszed majd, pedig ő nem akar majd téged bántani, csupán felnőtt és a saját életét akarja élni a saját módján. De remélem nem leszel ilyen! :)

De szerintem könnyű beleesni ebbe a hibába fiús anyukaként majd felnőtt korában, persze ez sok mindentől függ. Legfőképp a szülőktől! :)

Úgyhogy ne aggódj!

Esetleg olyat még lehet, hogy mikor apukával játszik, apa odahív téged, bevon a játékba, építésbe, kocsizásba és akkor te is játszótársként is jelensz meg a kisfiadnak, nem ellátóként csak. mert valljuk be az apukák nagy gyerekek, akik a fiukkal játszanak, nem csak leülnek játszani vele. Érted?

ne aggódj! Minden helyre fog majd jönni! Csak ne legyél féltékeny soha, és ezért ne bántsd! Szavakkal, érzésekkel értettem a bántást.

Addig meg élvezd ki a szabadidőt, sőt küld őket együtt játszótérre, sétálni stb, te meg tőrődj addig magaddal, vegyél egy nagy fürdőt, vagy csinálj olyat amire eddig nem volt időd. Pl még menj el a barátnődhöz beszélgetni stb.

persze tudom milyen nehéz amit érzel, de próbálj pozitívan hozzáállni, hidd el menni fog!

A kisfiad pedig hidd el imád téged!