Más is érez így rajtam kívül? (abortusz)

Az én anyámat,amikor engem várt,lenézték,mert "4. gyerek"! A leghangosabb illető akkor a 3. gyerekét várta,majd pár év múlva neki is lett- hogy besikeredett e,vagy így is tervezték,nem tudom- egy 4. gyerek! (bár tekintve,hogy a kisgyerek 2-3 évesen úgy köszönt az apámnak,hogy :kapd be a facomat! szerintem kicsit sem volt tervben...)

Azt,hogy engem nem terveztek, a szüleim csak egy piás pillanatukban mesélték el,amikor még kicsi voltam. Soha egy pillanatra sem éreztem,hogy potya gyerek vagyok,mindent amit tudtak,ugyan úgy megkaptam,sőt,tán a legtöbbet is! Engem már nem fogtak annyira mint a nagyokat,életemben 1x kaptam csak egy pofont... A testvéreim közül eddig én indultam a legjobban az életben: érettségi után munka,majd gyereknevelés,kifogtam Anyám-álmai pasiját (kocsija legyen,hogy menni tudjunk) :-D

Bár nem mondják,de látni rajtuk,hogy Nekünk örülnek a legjobban,ha megyünk!! :-P

Üdv: 3 lányos,17hkm

Kedves 12!

Számomra meg az a furcsa, hogy mai világunkban, amikor nem lehet nem észre venni, hogy az emberek mennyire keresik a transzcendens dolgokat, hiszen virágzik az ezotéria, a horoszkóp, a jóga, sok anyuka borostyánköves nyakláncot ad a babájára fogzáskönnyítés céljából, és még sorolhatnánk; inkább ilyen dolgokban hisznek, míg az élő, szerető Istenben nem. De természetesen mindenkinek saját döntése, hogy merre keresgél, és hogy miben találja a boldogságát, sőt élete értelmét és célját.

Ha megismerkednénk, valószínűleg "egészen normálisnak" találnál. :o) Sok nem hívő (nem keresztény) ismerősöm és barátom van, velük is jól kijövök. Ha kérdeznek, válaszolok, de nem erőltetem senkire a meggyőződésemet. (Pl. az egyetemen volt egy lány, aki nem tudott rólam semmit, de megkérdezte, hogy én mitől vagyok olyan kiegyensúlyozott és mosolygós, na neki elmondtam...)

A gyerekeimnek természetesen igyekszem átadni, amit lehet, az életszemléletemet, és megtanítani őket arra, ami számomra valóság (szerintem ezzel mindenki így van), de kötelezni nem fogom őket semmire. Ha nagyok lesznek, nekik is meg kell vívni a saját kis harcukat, és dönteni, hogy miben, vagyis kiben hisznek. A vallásosságot és a szokásokat át lehet örökíteni, de a hit ajándék. Úgyhogy ha kamaszok lesznek, és épp lázadnak, akkor nem lesz kötelező a templom. Amíg kicsik, addig természetesen jönnek velünk, de érdekes módon szeretik. :o)

Tényleg az a "vicces", hogy ha vki ki tudja mikben hisz az gyakran tök normális, bezzeg, ha Istenben hisz, akkor furcsa ember.

Annyira azért nem "kétségbeejtő" kereszténynek lenni, hidd el. Sőt! Rengeteg mindenen átsegíti az embert!