Ha valami jól megy, miért mondja mindenki hogy "szerencsés vagy"? Számít egyáltalán, hogy nevelem a gyerekemet?

Mert valóban az vagy! :-)

Sok múlik rajtad is, persze, ez nem vitatható el, de hidd el, hogy legalább annyi múlik a "szerencsén" is, az adottságokon, a genetikán. Nekem 2 gyermekekm van, az egyik ég a másik föld, pedig mindkettőt én nevelem ugyan azzal az apával, meglátásom szerint egyformán, mégis teljesen különbözőek. Az egyik kis visszafogott, finom, a másik kiabálós, magának mindent kiharcolós, pont az ellentéte.

Erre itt olvastam egyszer egy nagyon jó és nagyon igaz kommentet. Ha JÓ a gyerek, csendes, nyugis, visszahúzódó akivel nincs sok gond vagy mindenesetre ritkábban, vagy kevesebb az ÖRÜLJ NEKI DE SZERENCSÉS VAGY MERT ILYENNEK SZÜLETETT.

ha pedig rossz, élénk, aktív hisztis akaratos ördög akkor az azért van mert NEM NEVELED JÓL!!!

A külvilág már csak ilyen így látják:)))

Nekem pl. iszonyú aktív nehezen leköthető pörgős türelmetlen hangos gyerekeim vannak és rengeteg energiám fekszik bennük minden túlzás nélkül mondom hogy kicsit visszafogjam őket. Ha valahol véletlen 10 eset közül 2 szer rosszabbul viselkednek megőrülnek zajonganak stb. akkor én vagyok a car anya aki nem nevelte meg őket.

ha rendes csendes jólneveltek épp, akkor pedig óóó de jó nekem hogy ilyenek...(maguktól persze gondolják mások...)

Pont, mint az 1. válaszoló.

Van egy hisztérika, nehéz természetű fiam és egy csudajó, alkalmazkodó, viráglelkű, soha nem sírós kislányom.

Egyformán nevelem őket, csak én vagyok velük egész nap, soha nem vigyáz rájuk senki.

Hm..... mégis ég és a föld a két gyermek.

És igen, szerencsés vagyok, hogy a 2. gyermekem angyal!!!!!!!

Jön a foga: észre sem vesszük, csak ha a szájába nyúlok, éjjelt átalussza 12 órákat, nappal hangja sincs, eljátszik egyedül, kacag, barátkozik, simogat mindenkit, sír, ha valaki csúnyán néz rá.

Fiam pont az ellentéte.

4 éves lesz és 1,5 éves

Szerencsés is vagy, és jól is neveled. 50-50% (az arány szerintem változékony).Én is sokat hallottam, hogy szerencsés vagyok, mert olyan a fiam, amilyen, aztán bosszankodtam, hogy nem úgy van ám kérem, úgy kell nevelni. Na persze, ahogy én azt kitaláltam. :-) Nekem csak egy gyerekem van, de tapasztaltam, hogy ugyanazt a nevelést kapott testvérek között ég-és föld a különbség. Példa rá a férjem és a bátyja, vagy én és a húgom :-)

A fiamnál most tombol a hisztikorszak, hát megmutathatom, mit tudok :-)

Szerintem a személyiség kialakulása összetett dolog, sok tényezőből áll:

-genetika: milyen habitusra való hajlamot örökölt valamelyik felmenőtől

-szülők: hogyan nevelik

-környezet: családon kívül milyen hatások érik, ezt hogyan kezeli a család

stb.

Ha alapvetően nyugodtnak születik, de a szülei nem nevelik, hanem mindent ráhagynak, akkor nem marad nyugodt, de ha vadócnak születik, és a szülei következetesen nevelik, akkor kicsit szelídül. Az alaptermészetet gyökeresen nem tudod megváltoztatni, de a finomhangolásokat elvégezheted, és azzal együtt lesz teljes a személyisége. Persze ez hosszú évek kemény munkája.

Errol a kovetkezo eset jut eszembe. Tavaly tortent. Tolunk messze lako baratnommel talalkoztunk, a gyerekek kozott 8 honap kulonbseg van. A lanyom aznap (2,5 eves volt) kikeszitett minket a hisztijevel, most nem reszleteznem a sok hulyeseget, amit csinalt. Az o fia egy angyal volt. Elkezdte mondani a baratnom, h nem jol nevelem, az en hibam, hogy nem hallgat ram stb....Ugy szegyelltem magam aznap, h amikor hazajottunk, lefektettem a lanyomat es a lepcson sirtam egy orat.

Par honappal ezelott tortent:

Az en lanyom azota egy angyal, az o fia lepett a dackorszakba ugy latszik. A kisfiu olyan dolgokat csinalt, hogy a foldon toporzekolt, meg ilyenek (egesz delutanos program.), az en lanyomra olyan buszke voltam! Pedig csak 3 eves mult o is, de akarhova mehetek vele, szepen megul, mindenben hallgat.

Neveles??

Mindenkinel eljon a dackorszak, es igen koze van a genetikanak is hozza, egy csendesebb gyereket konnyebb nevelni.

Osszegezven: amikor a dackorszakban voltunk, en voltam a szar anya, aki nem tudta megnevelni a kolyket (?), azota meg en vagyok a szerencses anya, akinek csendes gyereke van(?)

utolso vagyok.

Minden gyerek fazisokon megy at, attol fuggetlenul, hogy csendesebb fajta-e v sem.

Azt hiszem ne ertetted meg a valaszom.

Irok egy peldat, amit egy egyetemi pszichologus tanarom modnott:

Adott egy magocska, elultetjuk, de ha nem gondoskodunk rola, akkor a magocskabol csak egy csoffadt facska lesz, ha pedig gondozzuk, apoljuk, akkor a legszebb lombu fa.

Mindketto fa lesz, de nem mindegy hogy milyen.

Erted mar?