Mi alapján választottatok nevet a születendő gyermeketeknek?

Én ismertem pár Enikőt életemben, igazán egyiket sem kedveltem. Ennek ellenére szerettem volna, ha a lányom Enikő lesz, mert a név tetszik. Végül más lett, mert a férjemnek más tetszett.

Engem ez nem érdekel, a név nem kötelez, attól, hogy egy vagy két Enikő nem szimpi nekem, még nem biztos, hogy a lányom is az lenne. Sőt.

Nekünk igazàból azèrt nehéz mert a csalàdnevünk egy ritka erdèlyi magyar nèv nem illik hozzà semmi modern , 2fiunk van fiúnèvben meg amúgy is kevés tetszik, amúgy sem szeretem a kacifàntos neveket de azèrt a túl gyakorikat sem. Meg persze bennünk is ott volt az, hogy senki rossz pèlda ne legyen akire emlékeztet a nèv. Nekem a Márk volt az ilyen nevem amit soha nem adnèk a fèrjemnel meg pont tetszett. A első fiamnàl amit választottunk véletlen derült ki, hogy mindkettőnknek tetszik, nem is ismert egyikünk sem ilyen nevűt illetve csak egyet:) így lett ő a mi Màtyàs királyunk:) mikor megtudtuk, hogy a màsodik is fiú lesz sokáig úgy voltunk vele, hogy neki az lesz a neve hogy gyereide mert semmi se tetszett. Alapból már rákattantunk az M betűsre mert illett nagyon a csalàdnèvhez a Mátyás is. Nagy nehezen de csak úgy ímmel ámmal, kinyügtük, hogy legyen Marci. Először úgy volt, hogy Marcell, de pár hèttel a születèse előtt Màrtonra vàltotunk. Egyiket sem ismerünk előtte, olyat aki nem szimpi, csak a Màrtonról a Márton lúd jutott eszembe. Deazt mondtam legyen akkor is az jobban passzol hozzánk.

Már 1 èves a törpe ès annyira Màrton hogy el se tudnám már kèpzelni, hogy ilyen lenne akkor is ha Marcell lenne:)

persze hogy befolyásolja hogy adott névvel kapcsolatban kialakult-e már valami a fejedben (valaki miatt) vagy még tiszta lappal indul a név. Ez szerintem normális, mint ahogy exek neveit sem adjuk a gyereknek.

De vicces hogy nálunk a Blanka név azért lett kilőve mert a férjemnek a street fighter egyik figurája jut róla eszébe:

[link]

pedig hogyan emlékeztethet valakit egy édes kislány erre a zöld izére, én legalábbis így gondolom, férjem mégsem engedett:-))))))))))

Ha nagyon negatív emlék köt egy személyhez, akkor szerintem óhatatlanul is ahhoz köti az ember a nevet, nem biztos, hogy el tudunk tőle vonatkoztatni. Mi éppen ezért olyan neveket adtunk a gyerekeinknek, amilyen nevű ismerősünk egyáltalán nincs. Ebből következően elég ritka nevekről van szó.

Persze ha kedvelünk vagy tisztelünk valakit, akkor meg elképzelhető, hogy egy amúgy semleges név is ezáltal jobban tetszik, már rá emlékeztet.

Szerintem mindenkinek a tarsolyában vannak olyan nevek, amikhez/akikhez negatív emléke kötődik.

Nálam ezek: Mariann (volt kolléganő, utáltam ,mint a ....-t)

Szilveszter (autós oktatóm volt, nem szerettem), Katalin (nagynéni).

Vannak olyan nevek is, amikhez nem kapcsolódik rossz emlék, mégsem adnám.

Nálunk a névadásnál az egyik fő szempont volt, hogy a név ne legyen a családban, baráti és ismerősi körben. Kisfiunknak és kislányunknak is olyan nevet választottunk, ami nincs egyikünk ismeretségi körében sem.

Én simán az alapján választottam, hogy hangzásra mi tetszett, bár tény, hogy volt olyan nevű ismerősöm is, de nem túl közeli (volt munkatárs).

Olyan nevet viszont biztos nem választottam volna, amelyiket olyan személy is visel, akit nagyon nem kedvelek (pl. fiú nevek közül a Gábor, Tamás, lány nevek közül a Krisztina).

Egyik barátnőmnek volt egy ismerőse, Barnabás, vagyis "Barni", akit (joggal) utált, tehát a nevet sem szerette. Az öccse viszont később a Barna nevet kapta, tehát őt is Barninak hívják. Azt mondja egyáltalán nem zavarja, sőt, most már a nevet is szereti, mert nem ahhoz a személyhez köti, akit nem szeret, hanem az öccséhez.

Úgy gondolom nem lehet valakit a neve miatt utálni.