Az albérletben élő, oda gyermeket vállaló családokról azt gondolod, hogy jómódúak, vagy kicsit sajnálod őket, hogy nincs lehetőségük saját lakásra?

Question

Válaszadó #4 · Accepted Answer

Ez attól függ ki miért lakik albiban.2 rétegről kérdezel,ami a körülményektől függ.
Szerintem mindenkinek megvan az oka miért lakik ott ahol.És attól,mert albérletben laknak még lehet ingatlanjuk,nem is egy (ismerek ilyet is).

Válaszadó #1 · Answer

Mi albérletben élünk, most várjuk a harmadik gyereket. Nem gondolom magam sem jómódúnak, sem pedig sajnálatra méltónak.

Válaszadó #2 · Answer

Én azt gondolom, hogy nem különbek másoknál. A mai világban szinte mér teljesen természetes, hogy valaki nem saját házban él, hanem albérletben. Ez nem is lehet semmiben sem akadály.

Válaszadó #3 · Answer

Aki albérletben lakik nem hiszem, hogy jómódú lenne... Sokaknak nincs lehetőségük (pénzük) hitelre, lakásra sajnos.

Válaszadó #5 · Answer

Hát mi külföldön élünk és albérletben.
Férjem még az itteni viszonylatban is jól keres.
2 gyerekünk van.
több okból nem vettünk lakást.
Az egyik hogy mivel csak hitelre tudnánk nem vagyunk biztosak hogy itt is akarunk élni sokáig. itt ami drága a vissza törlesztésnél a kezelési díj ez iszonyat magas lehet.
a másik hogy ha valami elromlik a házon itt a tulajnak kell megcsináltatnia. itt pedig a szolgáltatások iszonyat drágán kb 35-45 &#8364;/órában jön ki egy szerelö + az anyagdíj, de sokszor még benzin költség is van.
Szóval 5 hónapja lakunk itt és elromlott a napenergia, egy fütötest, és nem rég a bojler. ritka hogy ennyi dolog egyben de ez mind nagy költség, és nekünk egy fillérünkbe sem került, csak a tulajt hívtuk és intézkedett. ennek fejébe 1000+rezsit fizetünk.

Válaszadó #6 · Answer

Hát az a baj hogy M-on. az albérlet egyenlő azzal az emberek fejében hogy jaj szegények nincs pénzük, meg nem tellik saját lakásra és ERRE  miért vállaltak gyereket stb.
Én ezt most saját bőrömön tapasztalom, mert nyár végén elköltöztünk 200 kmre a korábbi lakhelyünktől ahol a házunk van (van még rajta hitel de hálisten nem olyan sok). Eladni nem akarjuk mert a Balaton partján van a település és ott szeretnénk megöregedni a férjemmel:)) (na jó kevésbé szentimentálisan nézve pedig pang az ingatlan piac mélyen áron alul meg nem fogjuk elkótyavetyélni) Viszont kaptunk jobb állás lehetőséget (én 6 órásat amit amott a másik városban kizárt lett volna) a férjem pedig olyat ahol kicsit jobban keres és plusz dolgokat is kap amiket itt nem kapott (mint az erzsébet utalvány meg hasonlók).
Úgyhogy szedtük magunkat, és a 3 gyereket és albérletbe költöztünk.
Na és itt aztán megy a "találdki" rendesen hogy jaj szegény gyerekek meg hát úúú albérletben élünk juj jaj...stb.
Úgyhogy én csak ezzel a lesajnálással találkozom.

Válaszadó #7 · Answer

Az egyik barátnőméknek született nemrég albérletbe babájuk. Nem egy irigylésre méltó helyzet, de nem is tragédia. Nem tudták máshogy megoldani, mindketten 30 körül járnak, és a fizetésükből egyhamar nem tudtak volna saját lakást venni, eladósodni pedig nem akartak. Otthonról nem kapnak segítséget, nem örököltek lakást vagy házat. Bizony jó háttér nélkül nagyon nehéz, 10-20 évig is spórolni kell amíg összetakarékoskodsz annyi pénzt hogy vehess magadnak egy kis lakást, mire összejönne akkor pedig kifutsz az időből a gyerekvállalással.

Válaszadó #8 · Answer

Szerintem nincs ok a sajnálatra, amíg nem tudom miért választották ezt a megoldást.
Nekünk Budapesten van két lakásunk, de most gondolkodunk rajta, hogy közelebb költöznénk a férjem munkahelyéhez, hogy ne kelljen naponta 2 órát autóznia. Nem égetnénk fel itt mindent magunk mögött, úgyhogy valószínűleg albérletbe megyünk 3 gyerekkel.

Válaszadó #9 · Answer

Mi albérletben élünk és teljesen jól érezzük magunkat. Felvehetnék hitelt, amit tudnék is fizetni (gyógyszerészként elég jól keresek szerencsére), de mégsem teszem. Nem szeretném lekötni magam. 3 éve még azt sem tudtam, hogy jön a kislányom és azóta már egy nagyobb lakásba költöztünk, ami kettőnknek szép tág, hármunknak is elég lenne, de 4-5 embernek már nem. Számomra a család most elég képlékeny dolog, nem volna logikus döntés házat venni. Főleg mivel munkalehetőség sem mindig van a környéken, ha esetleg a mostanit elveszítem, vagy máshol találok egy jobbat -  akkor sem jó, ha le vagyok kötve. Mindenünk megvan, sőt talán valamivel több is, mint az átlag családnak. De jelenleg nem álmodom saját lakásról, nincs rá szükségem.

Válaszadó #10 · Answer

mi is albérletben lakunk. én megmondom őszintén hogy lehetne saját lakásunk hitel által. de inkább ezt választottuk a mai világban "biztonságosabb". az albérlet mindig ugyan annyi, nincs árfolyam ingadozás, különbözetek stb stb.. nem veszik el ha nem tudod fizetni a háromszorosára emelkedett hitelt. szóval se nem jó mód se nem szegénység. ma már ez az "átlag".

Válaszadó #11 · Answer

Nem gondolok semmit, ilyen szinten szerintem senkire nem tartozik.

Az albérletben élő, oda gyermeket vállaló családokról azt gondolod, hogy jómódúak, vagy kicsit sajnálod őket, hogy nincs lehetőségük saját lakásra?

Kapcsolódó kérdések: