Más is küzd alvászavarral a szülés után? Bevált rá valami?

Nem, egyelőre nem tudom teljesen leszűkíteni a vállalást, mert megbízásom van február végéig. Utána talán sikerül, de teljesen nem lehet, mert elúszunk anyagilag.

Nem jobb a helyzet, sokszor bealszok a kislánnyal este 8 körül, viszont a szervezetem kezd átállni, így éjfél-kettő óra körül kipattan a szemem (ahogy most is).

Ma jön a védőnő beszélgetni, tegnap látta rajtam, hogy nem sokat javult a helyzet. Majd megírom, sikerült-e valamit kitalálni.

Nekem egyébként itt a férjem és segít is, vigyáz a kislányra amikor dolgom van, de nagyon nehezen fogadja el a jelenlegi helyzetet, amit értek is, de muszáj. Én is boldog lennék, ha semmi más dolgom nem lenne, csak a kicsi meg a háztartás..

Nos, beszéltem a védőnővel, szerinte, hosszú távú kimerülésről van szó, és szerinte az is belejátszik minimális szinten, hogy évek óta itthoni munkát végzek és nem járok közösségbe. Ez utóbbit én nem találom befolyásolónak, nálam legalábbis, mert én örültem, hogy visszavonulhatok a 4 fal közé, előtte ugyanis olyan munkát végeztem, ami túl sok figyelemmel járt és ez kihatott a családi életemre, párkapcsolatomra is. De van, akinél igaz lehet, nálam viszont eleve van egy hajlam a depresszióra, amolyan családi vonásként.

Örüljek, hogy ez a kimerülés ilyen formán jelentkezik, és nem úgy, hogy hanyagolom a gyerekem és a feladataim, mert így a kislány is tud kiegyensúlyozott és elégedett, boldog baba lenni az anyja minden fáradtsága ellenére. És benne van az is, hogy hiába van itt a férjem, segít, ahol tud, tényleg, de sajnos még nem nőtt fel teljesen az apasághoz, kevésbé kompromisszumképes, mint én anyaként, tehát akaratlanul okoz ő is némi fejfájást és pluszfeladatot. Attól tartok, mire belerázódna, már kinövünk a kicsivel abból a korból, hogy karonülő és kevés dolgot lehet mellette végezni.

A munkáról annyit, sajnos muszáj, ha lehetne, akkor nem dolgoznék, de anyagilag nem tehetjük meg, vagy jó lenne néha egy bébiszitter, de ha azt megengedhetnénk magunknak, akkor nyilván nem kellene dolgoznom, tehát a fele időm fel is szabadulna, amit nem a babával töltök, így bírnék az itthoni feladatokkal is, és meglenne az egyensúly.

Jelen esetben tehát sokat nem tudunk tenni, csak annyit, hogy megosztjuk a feladatvállalást, imádkozunk, hogy rosszabb ne legyen, és figyelünk, nehogy durvára forduljanak a dolgok az álmatlanság miatt. Én is igyekszem fogni a gyeplőt és épp ezért kértem a védőnő segítségét, mert érzem, hogy nagyon határvonalon egyensúlyozunk most. Az agyamat pedig sajnos nem tudom leállítani, mindig is sokat agyaltam, és szerintem az, hogy éjjel és hajnalban még dolgokon kattogok, azért van, mert egyszerűen csak akkor van idő arra, hogy az egész napi események lecsapódjanak, és meg tudjam tervezni a következő napot, máskor nincs rá lehetőség, mert egyik dolgomtól a másikig futok. Igyekszem erre is figyelni és szuggerálni magamnak az alvást, a múlt éjjel pl. így nézett ki:

"alszik alszik alszik alszik na akkor hogy lesz holnap órám? alszik alszik alszik alszik alszik mit fogunk csinálni? alszik alszik alszik alszik alszik alszik alszik alszik alszik ugye nem felejtettem el lefekvés előtt fogat mosni? alszik alszik alszik alszik alszik mit főzök holnap? alszik alszik alszik alszik alszik alszik alszik el kell menni boltba. alszik alszik alszik alszik alszik mit vegyek? alszik alszik alszik alszik alszik alszik a macskával kéne játszani. alszik alszik alszik alszik alszik "

Az agyam akaratlanul is mindig visszatért a még le nem tisztázott dolgokra, és csak akkor tudtam kiájulni végre, amikor ezek minden igyekezetem ellenére helyükre nem kerültek.

Kaptam egyébként egy nagyon jó meditációs hanganyagot, az sokat segít, illetve segítene, ha teljesen oda tudnék figyelni rá, de így félig odakoncentrálva is nagyon hasznos, szóval még ez is félmegoldás valami normális alvás felé. A másik bajom az, ha alszok, rengeteget álmodok, nincs mélyalvás, és ez is fárasztó. Ezzel nem tudok egyelőre mit kezdeni, az is mindegy, hajnali alvás-e, vagy napközben alszok-e a kicsivel, mindenhogy álmodok, úgyhogy még csak nem is a túlevéses probléma lehet az oka.

Na majd lesz valahogy, sorstársak, Nektek kitartás, ha még lesz valami érdembeli, írok.