Anyukák, akik sokszor vannak egyedül éjszaka! Ti nem féltek?

Nekem a férjem egy fél évig külföldön dolgozott, amikor gyesen voltam a két kicsivel. Az elején nagyon féltem, éjszaka szólt a tévé, égett a kislámpa, óránként felébredtem, este amikor a gyerkőcök már aludtak, akkor mentem zuhanyozni, és mindig az jutott eszembe, hogy ha most elcsúszok a fürdőszobában, összetöröm magam, senki sem tud segíteni, meg mindenféléket képzeltem.

Idővel azért hozzászoktam a helyzethez, de a gondolat mindig ott volt, ha velem történne valami a lakásban, a két pici nem tud tenni semmit, és senki nem talál ránk a házban.

Biztos nevetségesnek hangzik, de én ezt így éltem meg.

Gondolom, neked dolgozik a párod éjszaka, az annyiból jobb, hogy tudod, mindig hazajön. Kitartás!

Én csak a betöréstől félek. Valahogy az soha nem jutott eszembe, hogy nekem bármi bajom lehet, vagy hogy a házban tűz lesz. Eddig!

Engem az nyugtat meg, hogy lefekvés előtt a bejárati ajtó elé mindig odatolok valamit, ami zajos ha megmozdul. Általában a gyerekek játékbabakocsiját használom. Az ágyam mellett van a telefon, és elérhető közelségben egy baseball ütő.

Úristen, már miért félnék???

Egyedül élek most egy darabig a lányommal, de meg se fordult ilyen a fejemben.

Érdemben sajnos nem tudok hozzászólni,mert nem vagyok ilyen cipőben,de átérezve a gondodat én is félnék,mert amúgy is parás vagyok.

Baromi rossz lehet,szerintem nyugodtan sem tudnék aludni...