9 hónapos gyereket beadnál bölcsibe hogy munkába állhass?

Én nem... Inkább ennék paprikás krumplit még egy évig.. :(

csak ha nagyon-nagyon nem lenne más választásom,de a szívem szakadna meg..

Nem. Csak akkor ha az éhhalál fenyegetne. Olyan (hónapokat) éveket veszítenék el a gyerekkel, amik soha vissza nem térnek, és az első 3 év a legfontosabb a gyerek érzelmi megalapozásában.

Igen be adnám, meg is tettem már ezt, még tavaly. A lányom akkor volt 10 hónapos. Még szoptattam, de nem nagyon ragaszkodott már hozzá szerencsére, de a pénz meg kellett. Szüleim sem tudtak nagyon segíteni, a párom szülei még annyit sem, maximum a gyerek felügyeletet vállalták volna be de azt legalább szívesen, ha arról volt szó, csak ugye az apósom beteg így azért a minden napos gyerek felügyelet fárasztó lett volna neki. A lányom bölcsibe került, én visszamentem dolgozni, mert a gyes tényleg elég kevés volt, és már muszáj volt mennem mert a párom hó végén már szinte éhezett mert nekünk adta az ennivalóját, és nem egyszer volt az hogy már összeomlott teljesen, volt hogy elájult többször is, és sajnos muszáj voltam besegíteni mert nem akartam hogy a párom egészsége annyira lenullázódjon hogy kényszer betegszabira kerüljön, mert akkor már nekünk sem lett volna mit ennünk. Szerencsére több lett így a fizunk többet is keresünk, meg tudunk is valamit tartalékolni szerencsére.

Igen ha szükség lenne rá.

Simán, és nem is csak a pénz miatt, ha az ember szereti a munkáját, fontos neki, ennyi idősen már simán bölcsi érett egy gyerek.

ha ezen múlna,hogy éhezünk -e vagy nem,vagy utcára kerülünk,akkor igen,visszamennék dolgozni

Ha semmilyen más megoldás nincs és tényleg annyira kevés a pénz,hogy utcára kerülhettek,vagy nem lesz mit ennetek,akkor igen. Ilyen helyzetben mindenki beadná,ha nem tudná máshogy megoldani a gyermekfelügyeletet. Ha én lennék ilyen helyzetben,nekem is megszakadna a szívem,de éhen halni nem hagynám magunkat.

Biztos, hogy nem adnám bölcsibe. Az ovi előtt időszak az egyetlen, amikor az ember ennyit együtt lehet a gyerekével, ráadásul nem azért szültem gyereket, hogy semmit ne lássak a fejlődéséből.... Ha annyira sz.r lenne a helyzet, akkor mindenképp úgy oldanám meg, hogy otthonról dolgozhassak, akár alkalmazottként, akár valami sajátot kitalálni, (egyik ismerősöm vaterázik és a saját kézműves dolgait is adja el neten, ebből megkeres annyit, mint anno a munkahelyén) a lényeg, hogy ne a baba lássa kárát.