Ilyen esetben mit lehet tenni? Abortusz, örökbe adás?

Ha a kismama azt mondja, neki mindegy, már holnap vinném abortuszra.

Aki ilyet mond, az vajon jó anya lesz? vagy egyáltalán anya lesz?

A kisebb testvéreit meg szerintem kifejezetten hiba lenne belekalkulálni, hogy nekik majd segíteniük kell...és az ő életük? az ő gyerekkoruk?

Ebből az lenne, hogy az özvegy nagyi és a kisebb gyerekek babáznának a saját maguk rovására, a nagylány meg szenvedne tovább magányosan.

Nem vagyok abortuszpárti, de ebben az esetben...

Nem feltétlenül okoz életreszóló traumát, nem mondom, hogy jó dolog, de azért túl lehet élni, főleg ha később, éretten már lesz saját családja. Az örökbeadás szerintem nagyobb trauma.

"A lány azt mondja, neki "mindegy". De az anyja nem szeretné abortuszra küldeni, mert ha később "magához tér" és szembesül a tette súlyosságával, akkor talán örökre meggyűlöli."

Ez a mindegy szöveg az, ami világosan megmutatja, hogy a leányzó nem kész az anyaságra. A barátnőd kapna egy ötödik gyermeket.

A kisebbik lány lenne az örök bébiszitter, még több terhet rátenni a többi gyermekre, mert egy hibázott?! Nem jó.

Akkor is meggyűlölheti az anyját, ha szembesül azzal, hogy a kisbaba nem egy csomag, amiből kiveszem az elemet, ha már nincs kedvem hozzá...Ezzel elveszíti a fiatalságát, hogyan fog iskolába járni, ki fog vigyázni a kicsire, amíg suliban van?! Lehet, hogy így be sem fejezi az iskolát.

Én azt mondanám most a leányzónak, ez egy kemény lecke a felnőttségből, igenis, döntsön, felvázolva a lehetőségeket (abortusz, örökbeadás, megtartás). Egyszerűbb másra hárítani a döntést, aztán szapulni, ha nem tetszik a következmény.

Sajnálom a barátnődet, nagyon. Kemény helyzet.

Nem ajánlom az abortuszt semmi esetre sem.

Bár nehéz lesz tényleg, de a jó döntés általában nem a könnyebb döntés, én úgy tapasztalom.

Nagyon össze tudja hozni a családot egy közös feladat.

És nem értem, hogy miért ne lehetne arra építeni, hogy a kicsik besegítsenek. Szerintem ez nekik is csak hasznukra lehet. (persze nem úgy értem, hogy dolgoztassák őket, de szerintem nem is erre gondolt)

2 kisebb testvéremre rendszeresen vigyáztam kiskoromtól kezdve, és 1 unokatestvéremre is, ami nem lett volna kötelező, de sose bántam meg, csak a javamra vált.

És az abortusz nem múlik el nyomtalanul. Lehet, hogy 30-40 évig semmi baja nem lesz, de aztán rátörhet egy depresszió, súlyos önvádja lehet,stb. És egészségügyi kockázata is van.

Szóval én a megtartást javaslom elsősorban, másodsorban pedig az örökbeadást.

(ha én lennék a magzat helyében, jobban örülnék, ha örökbe adnának, mintha elvetetnének, ti nem így vagytok ezzel? )