Anyukák, köztetek van olyan, aki az első párjával alapított családot? Ti is úgy gondoljátok, hogy az első szerelem nem tarthat "örökké"?

Nekem az elsö szerelmem platoi maradt, nem Volt eleg önbizalmam, de ha lett volna, miert ne ´tarthatott volna örökke? (Mar ha megismerkedesünk utan is ugy gondoljuk...) A többi mar mas kategoria volt, nem volt az az erös erzelmi kapocs, de sztem barmelyik kapcsolatbol is lehetett volna az "igazi", ha mindketten ugy akarjuk es ugy allunk hozza.

Vannak olyan ismeröseim, akik 14-18 evesen ferjhez mentek vagy gyereket szültek, es azota együtt vannak. Nem tudom, h csak a megszokas/gyerek köti-e össze öket, vagy valoban boldogok is, ez nincs senkire sem rairva. Egyikük azt allitja, ugyanugy csinalna mindent, ha ujrakezdene - megis, meg ezt sem tudom, hogy valoban igy erzi-e vagy csak mondja. Es olyan ismerösöm is van, aki az elsö szerelmehez kötötte eletet sokeves kapcsolat utan (legalabb a 4 közepiskolas ev), es kb 15 ev utan elvaltak. A a ferfi megmaradt ugyanolyannak, mig nö tovabbkepezte magat, majd egy vezetö beosztasu ferfiben talalta meg elete parjat, meg a közös gyereküket is elveszitve a valoper soran...

Mindezektöl függetlenül ugy gondolom, hogy bar fiatalon kevesebb elettapasztalata van mindenkinek, mint par ev(tized) mulva, ez megsem feltetlenül jelenti azt, hogy fiatalon nem erett egy tartos kapcsolatra. Van, aki igen, es van, aki nem. Van, aki ugy gondolja, igen, de közben nem. Es az elet barmit hozhat, kesöbb is, azaz a fenti peldanal maradva, ha 30 evesen a sokadik parkapcsolata lett volna az elsö hazassaga (es nem az elsö szerelem), sem jelent garanciat arra, hogy együtt maradnak.