Volt már valaki ilyen helyzetben? Terhes vagyok a 2. gyerekkel de anyagi helyzet sajnos a hetekben rosszra fordult?!

Húgomék is így voltak.

Ő dolgozott amíg tudott, úgy emlékszem a 36. hétig. Férje meg gőzerővel kereste a munkát.

Aztán amikor a kicsi 3 hónapos lett és a férjének még nem volt rendes munkája, ő is bevállalt takarítást, főzést, gyerekvigyázást.

Nehéz időszak volt nekik, nagyon bánja is a húgom hogy nem tudta kiélvezni a kicsivel a babakort. De mást nem nagyon tehtett.

Kaptak segítséget a családtól, főleg ételt, ruhát, pelenkát.

Amikor a kicsi 1 éves volt kb, akkor talált a férje végül rendes, bejelentett állást.

Az életük "jól" alakult, azóta összeszedték magukat. A gyerekek most 4 és 8 évesek.

Annyi, hogy korábban legalább 3 gyereket szerettek volna, de nem mernek többet vállalni.

Bocs, de hogy jön a képbe, hogy abortusz ellenes vagy? Feltételezem, felmerült, hogy más megoldás híján el kell vetetned a babát. Az a helyzet, hogy mások sem passzióból végeztetnek abortuszt, hanem mert nem látnak más lehetőséget, és ilyen helyzetben az elvek luxusnak számítanak. Én ezért nem ítélek el senkit. Nem tudhatod, mikor kerülsz a helyébe...

Kívánom nektek őszintén, hogy találjatok egy jó megoldást, és megtarthassátok a babát!

Igen, nálunk is hasonló volt.

A másodikkal terhes lettem, terveztük. Aztán pár hónap múlva a férjem fizetése kevesebb lett, egyre többet kellett fizetni a hitel után. Nagyon nehéz volt élvezni a terhességet olyan anyagi körülmények között.

Nem kellett ruhára költenünk, mer a nagyról minden megvolt. Ami még kellett, azt lassacskán beszereztem.

Nem vetettük volna el akkor sem, ha még lehetett volna.

Már jobban állunk, a kicsi lassan 1 éves.

Én a harmadikkal lettem így,és eszemben nem volt elvetetni! nem is bántam meg! Voltak ruhák a nagyokról,semmit nem kellett venni. Lemondtunk jó pár dologról míg relatíve helyre nem jöttünk,majd vissza estünk. A negyedik full csóróságban fogant,bár a párom kérte,de nem voltam hajlandó elvetetni!! már megszületett és cseppet sem bánja,hogy nem feküdtem fel arra a bizonyos asztalra! :-) Persze,anyagilag még mindig érdekes a helyzet,de ez már nálunk csak időleges :-)

Sokszor ültem a gép előtt munkát keresni neki,míg ő maszekolt,sokszor ő is a gép elé ült,hátha van valami,sok állásra jelentkezett,végül távolabb talált munkát és ott albérletben volt. Szegénykém látástól-vakulásig dolgozott,kicsit összébb szedtük magunkat,majd hazajött,itthon keresett munkát. a legalpáribb munkát bevállalta :-( Amit el lehetett adni (gitár,fúró..)azt eladtuk,így a hiteleket egy hónapra letudtuk. ez volt. Most ott tartunk,hogy ideiglenesen van rendes munkája,de az jól fizető. Ha nem lenne annyi hitel a nyakunkban,akkor nem is lenne gond,de így sajnos sok mindent át kellett élni...de tudod,nem bánom,mert megtanultam bánni a pénzzel,és bizonyítottuk egymásnak,hogy bár nem vagyunk házasok,de jóban rosszban kitartunk egymás mellett :-)