Türelmes anyukának tartod magad?

3 kicsi gyerekem van. Én nem tartom magam túl türelmesnek és még mindig túl sokszor "kapom fel a vizet" ahhoz képest amit elvárnék magamtól dehát 3 kicsi gyerekkel mondjuk tényleg birka türelem kell.

Viszont érdekes mert amikor találkozunk barátokkal (természetesen nem felületes ismerősökről beszélek akik max. 2 órára látnak hetente hanem kicsit huzamosabb idő mondjuk voltunk együtt nyaralni stb) vagy eljönnek a testvéremék (szintén gyerekesek) vagy mi megyünk, akkor többször mondták már hogy hihetetlen mennyire türelmes vagyok ők már felétől a plafonon lettek volna. (és tesóm meg barátnőm férje pl. valóban olyan is, hamar ki lehet húzni a gyufát náluk).

Én nagyon nem vagyok az!!! Sajnos hamar eldurran az agyam, hiába veszek mély levegőket, vagy megyek ki a szobából, sokszor nem segít.

Mi még a dackorszak előtt állunk, fogalmam sincs, hogy fogjuk azt átvészelni.

Én nem. Gyerekkoromban is nagyon hirtelen voltam, a türelmet pedig nem ismertem. Úgy 20 éves koromtól elkezdtem "fejlődni":), amióta pedig a férjemmel együtt vagyok és gyerekeink vannak, nagyon sokat tanultam és lenyugodtam. A türelmességet könnyebb volt átvennem, de az indulatosságomon nehéz azért változtatni.

Ikreim vannak, a dackorszak közepén, elég nehéz velük. De természetesen tudok én is sokszor már inkább 3-ig számolni, így azért nagy baj nincs velem:)

Sajnos az egyik kisfiam tisztára olyan természetű, mint én, vele még nehezebb.

Szóval szerintem nem baj az, ha valaki ilyen, csak tanuljon meg bánni önmagával.

4-es vagyok. Ja igen, nálunk is ahogy az első írta, sokszor mondják, hogy milyen nyugisan bírjuk a 2 ördögfiókát:)

Meg érdekes módon, az én gyerekeimre mindig azt mondják, hogy milyen kiegyensúlyozott, egészséges gyerekeknek látszanak, akik a koruknak megfelelően elevenek, de mégis tudják hol a határ és szót fogadnak. Tehát nem roncsoltuk a kis lelküket azzal, hogy néha hamarabb elszakad a cérna.

Sajnos nagyon nem...:-( Pedig úgy szeretnék.

Elég leven és szófogadatlan kisfiam van,egy igazi kis ördög:-)

És baromi nehéz vele,sajnos nincs annyi türelmem amennyi hozzá kellene.

Persze miután ráförmedek,utána meg megöl a lelkiismeret furdalás...

Előre félek a dackorszaktól,bár nem nagyon lehetne már tetőzni az ő viselkedését...:-)

A végtelen türelmes nagyanyja is,ha többet van vele,mindig azt mondja,hogy ő még ilyen rossz gyereket nem látott...:-)