Hogy lehet azt feldolgozni, hogy körülottem 4 barátnő terhes nekünk meg nem sikerül? El vagyok keseredve...

Kimondhatatlanul rossz érzés, egyetértek. Saját tapasztalatból. Én úgy próbáltam túl tenni magam rajta, hogy a munkámra koncentráltam. Jó ideig inkább kerültem őket, szerencsére ők megértették, milyen rossz nekem és nem haragudtak meg. Aztán ők segítettek rajtam úgy, hogy finoman, szinte észre sem vettem, bevontak a dolgokba. Ne vártam kisbabát, mégsem éreztem magam úgy, hogy nem vagyok közéjük való, nem éreztem magam kirekesztettnek sem.

Könnyű mondani, tudom, de ne legyél elkeseredve, előbb-utóbb, amikor a babó is úgy akarja, sikerülni fog!

Azt nem írtad, régen próbálkoztok? Dokinál jártatok már?

Az életkörülményetek szerint lehetőség lenne rá? (gondolok itt például a stresszmentességre,mert fontos az is!)

Furi,nekem sosem volt ilyen érzésem..sztem ez féltékenység kicsit,nem?NEkünk is elég sok a baba körülöttünk mégsem jutott az eszembe neki mért van nekem meg nincs,bár igaz mi tudatosan befolyásoltuk és szerencsénkre mikor mi úgy döntötünk,hogy namost már jöhet a baba és elkezdtünk próbálkozni akkor 3 hónapra rá már terhes is lettem.Ne hari de sztem ezt agyban kell megbeszélned magaddal.Amíg azért akarsz babát mert nekik is van ne csodálkozz ha nem jön.Én ezt úgy oldanám meg,hogykikapcsolnék kicsit.Tudom nehéz meg az elején is mindenbe belakaptam hőmérőzés,ovuteszt stb..aztán meguntam..és most csak nevetünk rajta,hogy jól bevásároltam és mikor azt mondtam elegem van ezekből a méricskélésekből akkor jött a kicsi..ez sztem attól van,hogy akkor nem arra koncentráltam,hogy na majd most.

Szval sztem nem szabad ennyire tragikusan felfogni,nem tudom mennyi ideje próbáljátok ha sok menj orvoshoz,de ha nem sok akkor ki kell kapcsolni a témából és hidd el hamar itt lesz a kis áldás:)Sok sikert és ebbe tényleg nem szabad belehülyülni:D39hetes kismama

Szia!

Tudom, ez nagyon rossz. Nekem 12 közeli ismerősöm, barátom van, aki vagy most szül, vagy nemrég szült, vagy most jelentette be, hogy terhes, szóval körülöttem szinte mindenki az.

Én azt csináltam, hogy a nagyon közeli barátnőimmel igyekeztem együtt örülni. Sokszor hívtam őket, kérdezgettem, hogy vannak, látogattam a babákat, és szépen lassan kezdtem túl lenni rajta. Babánk még mindig nincs. Most elindítottuk az örökbefogadást. De örülök, hogy nem maradok ki a barátnőim legnagyobb öröméből. Persze közben van, hogy erőt vesz rajtam a szomorúság, de ez szerintem normális.

Kitartás!