Kertes házban élő anyukák, akinek már tud járni a babája?

Csúszda, hinta kint van.

De nálunk most a labda a sláger minden méretben és mennyiségben rúgja, dobálja, beledobálja egy nagy tartóba, aztán szétgurígatjuk mindet. Már barátkozunk az aszfaltkrétával is, de ez nem nagyon érdekli.

Kb. hasonló kérdést szerettem volna ma én is megfogalmazni :).

Nálunk csúszdázni szokott néha, de általában az utcán kötünk ki.

Viszont itt is kb. 3 méteres körzetben mozog, hiába megyünk motorral, akkor is. Kavicsozik, guberál a földön, és állandóan azzal van elfoglalva, hogy ki akar menni az autó útra (földút és nagyon kevés autó jár, de én akkor is arra tanítom, hogy oda nem megyünk, és nem engedem, amin folyamatosan megy a harc).

Szerencsére néha összefutunk a szomszéd kisfiúval, akkor együtt jobban elvannak. De az udvar, utca nálunk is szenvedés (legalábbis nekem).

Érdekes módon, ha a papával megy ki az udvarra (egy udvarban lakunk), akkor vele valahogy sokkal jobban elvan.

Én hagytam egy kis részt a virágoskertemnél, ami az ő felségterülete. Valahogy érdekesebb a földet túrni, mint a homokot. (Idén 1 zsák homokot vettünk csak, addig tartott, amíg kilapátolta, nem is hiányolta.) A földbirtokánál viszont játszik a markolóval, dömperrel, lapátol, kavicsot gyűjt, jön velem kertészkedni (kapott kis gereblyét, sövénymetszésnél felszedegeti a leesett ágakat, segít zsákba szedni az avart, fűmagot szórtunk, virágot ültettünk).

Vond be a kerti munkába, adj neki feladatokat, nálunk be se lehet vonszolni a házba a fiamat. Már lefagy a nózija, fázik a keze, de még maradjunk...