Hogy lehet ezt túlélni épp lélekkel? Miért történik mindez velem?

Azt, hogy mit teszel a pároddal neked kell tudnod. Én biztos nem engedném vissza. Bár mellette szólhat, h talán bepánikolt, és lehet, h az időtől remélte a megoldást, neked mégis fájdalmat okozott.

A babák....Nekem júliusban haltak meg az ikreim, igaz sokkal fiatalabbak voltak. Nem tudom mit írjak...Nekem nem nagyon volt időm depresszióba esni, mert vizsgáztam, költöztünk, táboroztattam...stb. De egyet tudok. Kell, h átéld a fájdalmat, h el tudj köszönni tőlük. Nem tudom értelmesebben leírni. Én este gyertyát gyújtottam az ablakpárkányon és jól kibőgtem magam, és hihetetlennek tűnt, h el fog jönni az a három hónap, amikor már újra próbálkozhatunk. De eljött, és most vagyok 13 hetes terhes EGY babával.

Egyet tudok neked mondani, őszinte meggyőződéssel. Ha a babák elmentek, így kellett lennie. VÉLETLENEK NINCSENEK! Nekem a dokim azt mondta, h szerencsésnek mondhatom magam, mert a szervezetem felismerte, h valószínüleg valami fejlődési rendellenességgel születtek volna a babák. Most őszintén. Tudom, h fájdalmas és soha nem is fogod elfelejteni, ahogy én sem. Nem is tudom azt mondani, h ez a második terhességem, mert nem igaz. De mi lett volna, ha megszületik egy bármilyen fogyatékkal élő ikerpár??? Az életed ment volna rá. Kegyetlenül hangzik, de szerencsésnek is mondhatod magad. A párod....kicsit hagyhatnád főni a levében, ő is megtette.

Teljesen át tudom érezni a fájdalmadat és így, ismeretlenül a világ másik feléből küldök neked egy nagy vígasztaló ölelést.

Szia! Nagyon sajnálom, ami veled történt! A kislányod miatt kell,hogy túléld!

Hogy visszafogadd-e a párod? Tudnál benne bízni ezek után? 3 gyerek nélkül szeret? Nem úgy tünik, hogy a könnyebb utat szereti választani? Biztos rá van szükséged? Szerintem gondold át! Nem egy újabb csalódásra van most szükséged.

Őszintén sajnálom, ami Veled történt!

Túlélni nehéz lesz, de muszály! A pici Lányod és Magad miatt!

Beszélgess a pároddal, szerintem nem kell rögtön eldöntened, hogy visszafogadod-e, de az biztos, hogy szükséged lenne támaszra. Hogy ez ő lesz-e nem tudhatod...De fontos lenne, hogy ne maradj egyedül ezzel a nagy fájdalommal!

Sajnos tapasztalatból írok, mi két napos korában veszítettük el a kisfiúnkat. A férjem volt a legnagyobb támaszom! És most már a második fiam tesz boldoggá nap, mint nap! Az első fiam hiánya nem szűnik, de már nem abból áll a napom, hogy a fájdalom emészti a lelkemet.

Kívánom Neked, hogy pici Lányod adjon sok erőt, hogy tudj rá mielőbb visszamosolyogni!

Fogadd részvétem a kicsik miatt... ez nagyon megrendítő. Még a könnyem is kicsordult...

Most adj magadnak pár napot, gyászolj, sírj, ne folytsd magadba! Ha van valaki, aki tud segíteni a lányod ellátásában, akkor nyugodtan fogadd el a segítséget (nagyszülők, barátnők).

Én azt mondom, egyenlőre boruljatok össze a pároddal, most nagy szükségetek van egymásra! Ő is elveszítette a gyermekeit, nem csak Te!

A jövőről majd ráértek szerintem később dönteni, amikor már összeszedtétek kicsit magatokat, és enyhül a fájdalom. Most úgysem tudnál józan döntést hozni!!!

Ami pedig a párod viselkedését illeti,nagyon nem volt szép tőle amit tett, de azért valahol teljesen érthető a reakciója. Egy alig pár hónapos pici baba mellé bevállalni újabb 3-at, ráadásul létbizonytalanságra, hogy épp akkor veszítette el a munkáját - hát, nem tudom, ki ne esne kétségbe.

(Sajnos nagyon hamar estél újra teherbe, ráadásul az iker terhesség amúgy is fokozottabb rizikó, és így együtt sajnos túl sok lehetett a szervezetednek)

Ez valami elképesztő, annyira sajnálom. Biztosan nagyon nehéz egy gyermeket is elveszíteni de hármat... A lányod ott van és ez jó, ő tarthatja benned a lelket. A férjed bocs de egy... inkább nem írom ki. Azt hogy te tudsz-e ezek után még vele élni neked kell eldönteted, lehet hogy akkor is vissza jött volna ha megmaradnak a babák csak idő kellett volna hogy feldolgozza a dolgot. Ezt neked kell tudnod, te ismered őt. A lányodnak persze rá is szüksége van és most neked is jó hogy ott vagy.

Feldolgozni gondolom sosem lehet, de túl kell élnetek bármilyen nehéz is hogy, hogyan, nézz a kislányodra és ott a válasz. Sok sikert és nagyon nagyon sok erőt a további életetekhez.