Van valakinek idealis csaladi elete?

A férjem kérdezte, hogy ezt a kérdést én írtam?

A helyzet ugyanis nálunk is ugyanez :)

Két gyerek: 5 és 3 évesek. Minden nap van valami konfliktus.

hát nálam mást jelent az ideális családi élet...Napi százszor minimum "veszekedni"kell ilyenek miatt,de ettől én még ideálisnak tartom az életünket..A férjemmel szeretjük,tiszteljük egymást,nem veszekszünk,ordítozunk,a gyerek is megkapja a neki járó szeretetet,apát,anyát...

Ezek a gyerekkel való meccsek,amikről írsz szerintem a nagy egészben apróságok...bosszantóak,de apróságok,és idővel elmúlnak...

Három gyerek van.

Én szeretem a családi életünket, bár egyáltalán nem konfliktusmentes, de szerintem ez a normális, nem az, hogy soha semmi miatt nincs vita és mindenki mosolyog.

Rapszodikus. Függ a mi (szülők) kedvétől/hangulatától, a gyerekekétől, az időjárástól, hogy egészségesek vagyunk-e és mindentől.

Az ritka, hogy reggeltől estig semmi "balhé" nincs, de előfordul az is. A nagyobbak egymással is úgy vannak, hogy vagy egy mukk nélkül játszanak együtt vagy tépik egymás haját és percenként balhé van.

Az evés-fürdés általában azért működik, bár hogy ki kivel megy a kádba az szokott gond lenni, meg hogy nem akarják megenni ami épp van, de ez is ritka, az alvásnál csak délután fordul elő, hogy szórakoztatják egymást, bár a nagynak már nem muszáj aludnia, csak csendes pihenője van (6 éves).

Sok a munka mellettük, rengeteg mosás-főzés-takarítás, most szoktatom őket rá, hogy ezt-azt megcsináljanak, de még nem jelentenek igazi segítséget, ahhoz kell pár év. Én attól izgulok, hogy hogy lesz, ha munkába állok pár hónap múlva...

Amúgy én nagyon örülök hogy vannak, nem "csinálnám vissza" minden nehézsége mellett sem.

És a férjem is sokat segít, úgyhogy nem panaszkodhatok.

Én úgy gondolom nekem ideális a családi életem. 3 gyermekem van(9 éves, 7 éves fiúk és 18 hónapos kislány). A férjem dolgozik, én jelenleg még itthon vagyok a kislánnyal. Van megtakaritásunk, a számlák fizetve, minőségi élelmiszert vásárolunk, nem vagyunk betegesek, az orvoshoz ritkán járunk. A férjemmel tiszteljük szeretjük egymást, sokat nevetünk együtt. Anyósom és apósom naguon jó emberek, számomra mint anyám és apám. Nekem ez az ideális családi élet.

Amire te gondolsz: a kisebbik fiam hiperaktív, rengeteg gond és idegeskedès a mindennap. De meg kell találd a jó dolgokat is, pl az ebéd részemről abból áll: légyszíves ülj le és egyél, légyszíves ne rugdoss, ne hintázz , ülj le, ne dobáld a villát, egyél ne énekelj, igem nagyon szèp ügyes vagy ahogy ugrálsz mint egy kenguru de mostmár ülj le és egyél.

Ez persze negatívum, nem egyszerű, de mindent elfelejtek amikor mellèm ül és elkezdi olvasni a naplóját makj megmagyarázza az érzéseit. Egyik kedvencem: ma apa mérges lett mert addig ugráltam a kanapèn amig le nem estem. A kórházban azt mondták nagyon rossz fiú lehetek és miért nem ad apa az ördögnek. De apa azt mondta hogy ő igy szeret nem adna senkinek. ( ezt kimásoltam, esetleges krizis helyzetekre, mert ugyebár nekem és férjemnek is véges a türelme)

Úgy gondolom az ideális családi élet azt jelenti,hogy mindenki egészséges,van hol lakni,nincs nélkülözés,szeretik egymást a családtagok,főként a szülők,igazi komoly veszekedések nincsenek csak viták amik szükségesek.

Olyan,hogy tökéletes nincs 2,5 év alatt mióta meg van a fiunk éreztem magam szuperül,úgyhogy kivételesen minden klappol,de megszoktam,hogy valami mindig van,vagy nem akar enni,vagy aludni,vagy cirkuszol.Tehát olyan,mint álmainkban szerintem nincs egyszerűen az élet ilyen vannak apróbb-nagyobb nehézségek,konfliktusok.

Szeretjük egymást a férjünkkel,egészségesek vagyunk,van hol lakni,van mit enni,van egy egészséges gyerekünk,és ha idegbeteg vagyok néha már a sok stressztől is úgy gondolom hálás lehetek.Persze anyagi dolgok miatt stresszelek de bízom benne néhány hónap múlva megnyugodhatok és rendeződnek a dolgok.A fiam meg hát nagyon makacs gyerek meg kell tanulni bánni vele és talán kevesebb lesz a hiszti.