Kérhetek egy kis segítséget azoktól akiknek van már
gyerekük?
Figyelt kérdés
Előre bocsátom, hogy nem rosszindulatból írom, amit írok! Leírnátok, hogy nektek mi volt a legjobb/legrosszabb abban, hogy gyereket vállaltatok? Arról van szó, hogy lassan 30 évesen már benne vagyok elég jócskán a korban, de sajnos nem értem, hogy mi a jó a gyerekvállalásban, a családalapításban. Valahogy nem/nehezen érint meg az egésznek az érzelmi oldala. Egy nagyobb gyereket ugyan el tudnék magamnak képzelni, de egy kicsi, pl. dackorszakos gyereket vagy babát nem. Szóval a kérdés: Téged mi motivált a gyerekvállalásra?
Kamasz koromtól szerettem volna anya lenni, szerencsére krán sikerült is, 20 évesen. Én mindig szerettem a gyerekeket, a szakmám is róluk szól. Soha senki nem tud úgy szeretni, mint a saját gyereked :)
2014. jún. 8. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
2/13 A kérdező kommentje:
Szerencsés vagy, mert engem pl. nem érintenek meg a babák, de a gyerekek közül is sajnos csak az okosak. Lehet, hogy így nem is nekem való a családalapítás.
2014. jún. 8. 22:20
3/13 anonim válasza:
Igazából nem tudom, mi motivált, egész egyszerűen csak érzetem, hogy gyereket akarok. Különben meg akármi is motivált, gyerektelenként képtelenség felfogni, mit jelent egy gyerek.
A legjobb a gyerekvállalásban az, hogy látsz egy kis életet felnövekedni és nyílni a világra. Meg a gyerekeim mellett rengeteget fejlődött a személyiségem és rengeteget tanultam magamról és a világról.
A legrosszabb, hogy annyira már nem tudok ide-oda menni, régebben nagyon sokat utaztunk, meg ilyenek, Most ez szünetel.
2014. jún. 8. 22:21
Hasznos számodra ez a válasz?
4/13 A kérdező kommentje:
Na ez az, hogy ha összejön az, amit el szeretnék érni az életben, akkor nagyon nehéz lesz összeegyeztetni a családdal. Igazából az is a baj, hogy néha az empátiám = 0. Tehát van, amikor kicsit úgy viselkedek, mint egy antiszoc. személyiségzavaros. És csak nagyon nehezen mondok le bármiről is.
2014. jún. 8. 22:24
5/13 anonim válasza:
De legalább tudod, ezeket magadról, és az első nagy lépes afelé hogy bizonyos helyzetekben változtass rajtuk...
Különben 26-27 éves koromig én kifejezetten nem akartam gyereket, úgy terveztem, hogy soha nem lesz gyerekem. Most már kettő is van.
Sok nőben igazából csak akkor alakul ki az anyai ösztön, amikor a baba már ott van a kezükben.
2014. jún. 8. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
6/13 anonim válasza:
Akkor ne vállalj gyereket! Azok alapján, amiket leírtál magadról, tényleg nem való Neked a gyerek. Egy gyermek rengeteg áldozattal, lemondással jár. Az már más tészta, hogy egy saját gyermek az élet legnagyobb ajándéka. Én a húszas éveim elejétől vágytam egy gyermekre, 30 voltam, amikor megszültem a kisfiam. Soha nem nevettem annyit, mint az Ő születése óta, nem tudom máshogyan leírni: nincs olyan perce a napnak, hogy ne csodálkoznék rá, milyen tökéletes kis emberke, hogy Őt én hordtam a szívem alatt, hogy miből lesz a cserebogár, minden idegszálammal imádom. Így jó anyának lenni. El sem tudom képzelni, hogy fele ilyen szeretettel és ragaszkodással milyen lehet gyermeket nevelni. Sokszor iszonyat nehéz, idegőrlő, de sosem csinálnám vissza. Sőt, most várjuk a kistesót, aki ugyanilyen csoda már most a pocakomban. Nekem ezt jelenti a gyermekvállalás. Amíg nem sóvárogsz egy gyermek után, ne vágj bele!
2014. jún. 8. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?
7/13 anonim válasza:
Szerintem már az jó, hogy ezt így végiggondolod....
Amúgy sosem érdekeltek a babák...hasonlóan mint nálad, az okosok keltették fel max a figyelmemet.
Nem tudom megmondani, mitől különleges most pl. a második aki csak csecsemő...de amikor felveszem és érzem ahogy lélegzik...szuszog, bújik...ezt nem lehet elmondani..."kintről" én sem értettem
Meg max nem kényezteted halálra...de lehet sokkal jobban tudod majd életre nevelni, mint azok akik gügyögnek és tetőtől talpig rózsaszínbe öltöztetik:)
2014. jún. 8. 22:43
Hasznos számodra ez a válasz?
8/13 anonim válasza:
Utáltam mások gyerekeit, és minél nagyobb volt, annál jobban irritált. Aztán megismertem a férjem, beleszerettem, és elkezdtem érezni, hogy valami (valaki) hiányzik az életünkből. Szép lassan mindkettőnkben megérett a gondolat, hogy jó lenne... és lett. Nincs célom vele, nem egy teljesítendő feladat, sem semmi ilyesmi. Sőt, azt sem mondhatom, hogy első naptól kezdve szerelmes vagyok belé (amit olyan sok helyen olyan szépen, cukormázasan megfogalmaznak), nem. Nem szerettem első perctől. Cuki volt, aranyos, édes, de ennyi. Aztán megismertem őt, eltelt néhány hét, hónap, és most már nagyon szeretem. Megérett bennem valami, és most már anya vagyok. :) Szerintem légy türelmes magadhoz, és várd meg, míg jön az érzés. Mindig. N30
2014. jún. 8. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
9/13 A kérdező kommentje:
Az biztos, hogy nem is fogok egyhamar belevágni, bár nem is tudnék, mert most tulajdonképpen meddő vagyok. Igaz, kezelgetnek, de vagy sikerül meggyógyulnom, vagy nem. Még az sem biztos, hogy megtalálom a társam, pedig azt nagyon szeretném, de lehet, hogy én nem erre lettem teremtve. :(
2014. jún. 8. 23:04
10/13 anonim válasza:
Már miért lennél meddő? Ez a mai eü-t elnézve eléggé ritkaság és nagyon durva kijelentés. Ha "kezelgetik", akkor van mit kezelni és nem vagy az! Fel a fejjel! Szerintem leszel te még anya, csak idő kérdése! :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: