Hiányzik belőlem az anyai féltő szeretet? Miért vagyok ennyire laza?
Terhesen sem voltam már paramami. Dolgoztam a 39. hétig, segítettem a lakásfelújításban, mozogtam rendszeresen. Szinte mindent megettem, csak az általánosságokat tartottam be, tehát no alkohol, cigi, nyers hús, penészes sajt, nyers tojás. De például szalámit, fahéjat, csípőset ettem, nem is tudtam róla, hogy nem lehet, később olvastam. Soha nem aggódtam a kisfiamért, valahogy magától értetődő volt, hogy minden rendben van, jártam vizsgálatokra, amik megnyugtattak. (Pedig az ismerőseim körében is voltak tragédiák, tudtam, hogy milyen problémák merülhetnek fel.) Még az utolsó héten is lehajoltam bekötni a cipőfűzőmet, mert azt gondoltam, hogy a magzatvíz megvédi, az orvos sem szólt,amikor látta, hogy így kötöm be a cipőmet, azt hittem, hogy szabad, később tudtam meg, hogy ezzel bajt okozhattam volna. Miután megszületett, sem változott ez. Az elmúlt héten beteg volt, és egyszerűen nem aggódtam a láza miatt. Mértem folyamatosan, ha kellett adtam lázcsillapítót, hűtőfürdőztettem. Amikor kihányta a szirupot, felhívtam az ügyeletet megkérdezni, hogy milyen kúpot lehet adni az itthoni mellett, mert abból már kapott annyit, amennyit egy nap lehet, de valamiért nem aggódtam. Tisztában vagyok vele, hogy nagyobb baj is lehet egy babánál, hiszen kaphat lázgörcsöt, kiszáradhat stb, de egyszerűen ezek a gondolatok megvannak a háttérben, figyelem a jeleket (pl. kiszáradásra a besüppedő kutacs), de nem félek attól, hogy be fog következni. Este nyugodtan feküdtem le, nem virrasztottam mellette. A légzésfigyelő be volt kapcsolva alatta, és gondoltam, ha baj van, úgyis felsír. Amikor megébredtem, akkor megnéztem a lázát, de nem keltem csak ezért. Most tanul járni, és az eleséstől sem féltem. Próbálok vigyázni rá, hogy lehetőleg kicsit essen, de akkor sem ijedek meg, ha nem sikerül megakadályozni, megnyugtatom, és hagyom, hogy újra próbálkozzon. Nagyon szeretem a fiamat, de egyszerűen képtelen vagyok aggódni ennél jobban. Szörnyű anya vagyok? Voltam már vele kórházban, tehát nem lehet azt mondani, hogy azért nem félek, mert még sohasem történt baj, és ha lenne gond, akkor utána féltőbb lennék, mert nem lettem az.
Másból is hiányzik az anyai féltés?
válasza:Üdv a klubban, hasonlóan vagyok én is. Szerintem ez inkább realista hozzáállás.
Úgy vagyok vele, hogy pánikolni ráérek, ha tényleg baj van.
válasza:Nem vagy paramami és kész. :)
Nem vagy "szaranya", nem az anyai féltés hiányzik belőled, hanem van józan eszed.
válasza: válasza: válasza::D
Most nekem is egy csomó olyan infót írtál, amiről fogalmam sem volt!
Én a kiírt időpont előtt 1 héttel hagytam ott a melót, jártam NAGY bevásárolni egyedül, cipekedtem..amit csak nem lehet azt csináltam.Egyébként nagyon jól érezte magam a fiam, mert 2 hetet rá is húzott a kiírt időpontra! :D
Lányommal teljesen más volt a terhességem, dolgozni nem dolgoztam, de vele is csináltam a dolgom, csak akkor előadtam az "énterhesvagyok" állapotot! :D Na ezt 2. terhességnél már nem lehetett..volt hogy őt is cipelnem kellett az utcán nemegyszer, mert bevágta a hisztit..
Én sem aggódok a gyerekeimért túlságosan.Állandóan tele vannak sebekkel.A játszón meg rendszeresen megvagyok bámulva, mert nem vagyok a seggükben állandóan.A lányom 3,5 a fiam pedig 1,5 éves.
Nem mondom hogy ez jó, de nem is rossz..mert legalább tudok racionálisan gondolkodni.
És inkább legyek ilyen, mint paramami..mondjuk az én gyerekeim mellett akkor már a napi 3x1 Sanax kellene.
válasza: válasza: válasza: válasza:még nem fordult elő semmi olyan, ami beindítaná nálad a folyamatos vészcsengőzést.
én is ilyen voltam, míg el nem vették tőlem a babát, olyannal, hogy akkora a CRP-je, hogy guinessbe illene és azonnal infúzióra tették. én meg simán lazán vittem volna mosolyogva haza, mert látszani semmi nem látszott rajta, egészséges pirospozsgázs volt, tünetmentesen, később tudtam meg, hogy tünetet ne is várjak.
szóval azért egy anyai féltés nem árt.
válasza:"Nem vagy paramami, az jó. De ne haragudj, le kell írnom: olyan hidegen-ridegen, szenvtelen hangon írsz a gyereked körüli dolgokról. Felkészültem a lepontozásra, ahogy olvastam a soraidat, ez fogalmazódott meg bennem."
Úgy gondolom, képesnek kell lenni a differenciált kommunikációra. Az ember a gyerekének gügyög, édinyelvet használ, de a felnőttek felé irányuló kommunikációban ennek véleményem szerint nincs helye.
Attól, hogy a gyermekkel megszokott kommunikációs stílusban beszél sok anyuka más felnőttekkel, inkább egy elmosódott én-határt, regresszív állapotot jelent, nem a gyerek iránt érzett szeretet mértékét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!