Mit tegyek? Teljessen ki vagyok borulva? Ez most az elsö reakció mert megilyednek a nagy felelöségtöl?

Szia!

Ne keseredj el ha esetleg nemjött össze.Mikor mi is próbálkoztunk én is annyira akartam a babát,hogy volt olyan ,hogy annira hányingerem volt,hogy le kellett szálljak a tömegközlekedésről..pedig akik ismernek tudják nem vagyok egy gyenge alkat.Mi nekünk hamar össze jött a baba 3 hónap alatt de mikor kiderült,hogy itt van a pociban kicsit meglepődtünk-pedig mi 9.5év után határoztuk el magunkat.De a páromnak esze ágában sem volt ilyet mondani ,mint a tiednek.Igaz vívódott napokig ő is és bevallom én is,mert ilyenkor elgondolkodik az ember mi lesz ezután,mit hogyan csináljon,de sztem ez normális mindenkinél.de eszünkbe sem volt elvetetni.Nem szabad,főleg ha már egy éve akartátok,sőt ha ezért nem is dolgoztál akkor a párod is akarja,csak lehet most tényleg összejöttek a dolgok és megijjedt kicsit.A pasik be tudnak rendesen pánikolni ám,hagyni kell őket lehiggadni,de nem szabad,hogy azt érezze ilyen esetben,hogy nem bántott meg téged.Én a helyedben távolság tartó lennék,hagy érezze kicsit,hogy milyen önző mód viselkedett és,hogy mennyire megbántott,mert a te érzéseidet te egészségedet semmibe vette..lsd abortusz-ez is egy műtét...nos erre példa az,hogy pl az én párom parázott az apás szüléstől,de végül nézte egy ablakon keresztül,mert császáros lettem,így csak így tudta.NEm igazán fogta fel milyen műtét volt ez,De mikor másnap mondtam neki segítsen feladni a abugyimat..ill kicserélni,láttam rajta ekkor tudaosult benne a dolog.Az egy dolog,hogy véres betét stb,de mikor venni akartam fel a bugyimat és jajgattam a fájadlomtól és folyt belőlem a sűrű vér a kőre láttam rajta ekkor vette tudomásul egy anya mekkora áldozatot tud hozni a gyerekéért.Teljesen máshogy áll hozzánk mint a terhességem alatt,pedig sosem volt a baba ellen,de nem is volt egy babusgatós alkat sem,most viszont oda vissza van a fiáért és engem is segít ,maximálisan....bocs a leírás részleteiért nem elrettentésért írtam,de csak így tudtam kifejezni azt,hogy sokszor a paliknak tényszerűségek kellenek,hogy megértsék mi zajlik bennünk.Nos a te esetedben csak annyit tehetsz,hogy kicsit távolságot tartassz,hogy érezze az önzőségével mennyire megbántott és sztem rá fog jönni mit veszíthet ha van esze és szeret téged,de gondolom szeret azért is akartátok a babát.Haggy neki egy kis időt de ne sokat nehogy beforduljon.

Viszont ha mégis baba lenne,mert lehet ,hogy még nem mutatja a teszt bár én mensi időponthoz képest rá 4napra két tesztet csin és virított mind a kettő,szval ha baba lenne én biztos semmiképp sem vetetném el.Egy életre megbánnád te is.Hidd el!Én sosem voltam egy babusgatós babafüggő alkat,nem is volt nagyon szerencsém gyerekekhez,de 4hete van egy saját kisfiam és szerelem a javából.Már a 2dik nap..-első nap nem lehetett velem a császár miatt...mondtam el sem tudnám képzelni nélküle az életemet,és tényleg így van.ez azóta csak erősödött ez a dolog bennem és a párom is ezen a véleményen van,hogy nem tudna nélküle élni,szval nem szabad egy ilyen kincstől megfosztani magadat,és különben is ő is egy kis emberke.Én abszolút ellene vagyok ennek a dolognak,mert aki nem akar gyereket védekezzen és ezt a párod is tudja gondolom..szval ezeket tisztázni kell majd mindenképpen vele,de most pihentesd egy kicsit-pár napot-sztem ne is hozd szóba hagy forogjon magában.Remélem hamar összejön és a kismamák között köszönthetünk,ne aggódj mindennek eljön az ideje az a pici ember tudja mikor kell jönnie.Jah és egy költözés csak egy költözés.Egy gyereket nem eza lapján vállalunk.Egy költözésben segítenek mások is ha kell-és ez csak egy nap...a baba egy életre szól,és mire megszületik is egy csomó minden máshogy alakul mint ahogy tervezite hidd el,nem szabad görcsösen felfogni ezt.Akkor sokkal hamarabb beköszönt a gyermek is:D