Mivel nyugtatod magad, ha egyedül vagy a gyerekkel és félsz, vagy baj van?

Egyedülálló édesanya vagyok.

Irracionális dolgoktól nem szoktam félni, annál is inkább mert kevés ráhatásom lenne :)

Ami nekem valódi biztonságot nyújt:

- hevederzáras, MABISZ-os minősített bejárati ajtó

- mozgásérzékelők a lakás több pontján (kikapcsolható természetesen)

- biztonságos, kamerázott környék

- nem tartok otthon jelentősebb vagyontárgyat, nagyobb készpénzt

- ajtókat megolajozzuk :)

Azt hiszem fejben dőlnek el ezek a dolgok. Ha én magam nem tudom megfogalmazni normálisan, hogy mitől rettegek, akkor a gyermekemnek hogyan tudnám?

Biztosan jó az, ha a kicsi indokolatlan, páni félelmet lát az anyukáján?

(egyébként sokat segít pl. az is, ha együtt nevettek, társasoztok vagy mesét olvastok, énekelgettek)

A ilyen félelmeidet úgy tudod legjobban legyőzni, ha felkészülsz rá. Legyen nálad egy telefonszámlista, mentők, tűzoltók, rendőrség, elérhető barátok. Egy jobb minőségű ajtót is beszerezhettek (hisz ez az egyetlen hely ahol be tudnak törni). Vannak olyan reteszek, amiket csak úgy tudnak betörni, ha az egész ajtót, fallal együtt kiszedik...na ide azért nem szoktak betörni.

Egyébként meg, hülyén hangzik tudom, de azonnal meg kell adni magad, had' vigyék amit akarnak, csak a babát védd. A biztosító úgyis fizet mindent és az épségeteknél meg semmi sem fontosabb.

A fegyverrel azért kell vigyázni, mert hacsak nem vagy profi önvédelemből, akkor kitekerik a kezedből és azzal vernek meg.

Én azt mondom, kell egy egészséges védelem, jó ajtó-ablak, zárak, esetleg riasztó...de nem szabad túlzásba esni mert bekattan az ember. És a végén annyira félni fogsz tőle, hogy teljesen bepánikolsz ha véletlenül megtörténne és nem tudsz helyesen cselekedni.

De panelban a betörések, pláne a személyi erőszakkal kombinált betörések nagyon ritkák. Ja és az esetek 80%-ban nappal történnek, amikor nincsenek otthon az emberek.

Egy barátnőm attól félt állandóan, hogy babával fog defektet kapni és akkor jajj ott fog ragadni. Én meg mondtam neki, hogy legyen nála egy-két autómentő telefonszáma és meg van oldva a probléma. Azóta már nem fél ettől.

Anya vagy, nem retteghetsz, bárotnak kell lenned.

Ilyen eseteim egyébként nekem is voltak, hogy feljajdultam a babám meg elsírta magát...de aztán idővel megtanultam mosolyogva jajdulni, mikor belerúgtam az ágylábba. :-)

Én egyébként nagyon féltem a pókoktól (talán ezt tudnám hasonlítani a te szellemfélelmedhez), már-már mániákusan. Nálunk sajnos böszme nagy ronda picnepókok vannak, így ősszel szinte csak úgy özönlenek a házba. Féltem is, hogy majd sikongatok a gyerekem előtt és bele fogom nevelni ezt a félelmet. Hááát hihetetlen, de ez a sikongatós, ugrálós, kirohanós félelem egyszerűen eltűnt. Már két ilyen pókos eset is volt, mikor a babámtól 10 centire futott el...egyszerűen elvettem onnan a babát majd eltapostam a pókot. Azóta is mindig nézem, mikor akadok megint össze egy rondasággal, de már nem rettegek tőlük. Mondjuk a múltkor az ágyunk fölötti gerendán rohant át egy, na ott azért pattantam ki az ágyból a párom meg csak nézett. :-)

Akkor nem félek, nem engedhetem meg azt a luxust, hogy a pánik ledermesszen. Mentem, amit lehet.

Már jártam hasonlóan. Öcsémmel sétáltunk (apáék kicsit lemaradva), mikor nekünk futott egy vicsorgó kutya. Azonnal a kerítéshez nyomtam a tesót és elé álltam. Csak az volt a fontos, hogy őt védjem, semmi más.

Mikor meg apáék is odaértek, meg a gazda (akit helyből elküldtem az anyjába) és elmúlt a veszély, leroskadtam a fűre, és remegtem, mint a kocsonya.

Utolsó vagyok: bezzeg, mikor a barátommal sötétben csalinkázunk, nem tudom, hogy tudnék minél jobban hozzá bújni, úgy félek. :D

De egy nálam kétszer akkora pasasnak is ugrottam már majdnem neki, mikor a barátnőmet fogdosta (a bnőm húzott vissza).