Szerintettek, jogosan akadtam ki igaz?

Ha meg tudsz bocsátani, akkor dolgozzatok rajta együtt, fokozatosan.

Én nem bocsátottam meg, mert arra, hogy én változom, nem az a helyes reakció, hogy akkor dugjunk mással, hanem az, hogy leülünk és megbeszéljük. De a te életed a te döntésed!

Én ehhez úgy állok, mint a veréshez. Szerintem, aki egyszer üt, üt másodszor is.

Nyilván te tudod, mi fér bele. Ja, és nem leszel a "régi", anya lettél közben.

Ahogy olvasom, nem is akadtál ki annyira, én sokkal jobban kiakadtam volna. Megváltoztál, ok, figyelmesebbnek kellett volna lenned, ok. De az hogy szültél egy gyereket elég nagy változás az életetekben, ő is felelős az új családjáért, ő is lehetne türelmesebb, nem rögtön félrelépni, hanem várni egy kicsit, hogy megszokd az új szerepedet, segíteni, és nem utolsó sorban megbeszélni ami zavarja. Én tuti nem bocsátanék meg ilyen könnyen, de valóban a Te döntésed.

Igen, jogosan akadtál ki egyébként.

utolsóval egyet értek

"jobb felejteni es megprobalok figyelmesebb lenni feleje is."

ez meg egyenesen nem normális.

nem is értem mi akkor kérdés

Nekem is az a véleményem, mint az elsőnek, ha meg tudsz bocsátani, akkor dolgozzatok rajta (mindketten!).

Én biztos nem tudnék, mert folyton ott motoszkálna a fejembe, hogy mikor teszi meg mégegyszer (nekem a mi kapcsolatunk elején már az is sok volt, hogy az első barátnője még mindig keresgeti, de ez azóta megszűnt, és fura ő az egyetlen exe akit még látni sem lennék hajlandó, más exe nem igazán érdekel). Szóval a lényeg, hogy meg tudsz-e bocsátani, illetve ezt tényleg nagyon meg kell beszélni, hogy ő hogy látja a dolgokat és te hogy látod (eltávolodás, egymással törődés....) Nekünk most a második fiunk születése után van egy kis "hullámvölgy). A pici 3 hónapos és sajnos tényleg nem jut időnk nagyon egymásra 2,5 év a korkülönbség a gyerkőcök között, a nagyobb ugyan jár családi napközibe, de amúgy felváltva alszanak, mire az egyik elalszik a másik felkel, nem gondoltam, hogy a 2-vel ilyen nehéz lesz, ráadásul most csak 1 kocsink van és falun lakunk, így ha csak vásárolni akarok menni, akkor nagy szervezés. Egyenlőre nem tudok edzésre sem járni, mert kevés a tej és nem szeretném, hogy ez is elmenjen. Úgy érzem be vagyok zárva (ami persze nem igaz, de hosszúk egyedül a nappalok).

Na a lényeg amit ki akartam ebből hozni, hogy a párom is elmehetne máshoz, de inkább megkérdezi mi bajom odabújik hozzám, megbeszéljük, hogy igen mindkettőnknek hiányzik a gyengédség és a szex, de most nem megy olyan egyszerűen, mint egy gyerekkel. Próbálunk változtatni, de mindenhez idő kell még ilyen pici a baba. Szóval a férjed/párod is keressen hibát magában is.

"fel sem akarom hozni tobbet neki az esetet"

Úgy, hogy nem beszéltek róla többé, nem lehet sem feldolgozni, sem helyére tenni a dolgokat, sem javítani rajtuk. Lehet tagadni és "elfelejteni", de az alap problémát így az életben nem fogjátok megoldani. Némán nem lehet. Ha kimondani és szembenézni fáj, akkor hazugság úgy csinálni, mint ha már nem lenne gond!

azért a férjed előtt le a kalappal! ilyen szinten agymosást csinálni nálad, nem semmi teljesítmény! jó, hogy nem te kérsz bocsánatot amiért félre kellett dugnia...

anyuka, hahó, gyere vissza a Földre!!!