Akiknek csak 1 gyerekük van, és nem is szeretnének többet, azok miért nem?

Ismerek ilyen családot. Ők ennyire vannak kalibrálva türelemben, időben, anyagilag (bár ebben nem értünk egyet), stb. így érzik teljesnek, nincs hiányérzetük. Szerintem ez teljesen rendben van, mindenki annyit vállaljon, amennyit tisztességesen fel is tud nevelni. És most nem csak a pénzre gondolok, de inkább legyen 1 vagy 2 gyerek, akivel még bír anyuka cérnával, mint 4 mindennapos üvöltözéssel, nem? Mindenkinek saját magát kell megfigyelnie, mit bír el érzelmileg.

A lányoméknál tudok konkrét okot: nagyon nehezen lett terhes, illetve többször is misse ab-ja volt, mire sikerült. A terhesség alatt végig feküdnie kellett, csássárral született, utána is voltak komplikációk a felépülésével. A gyerek egészséges, de még egyszer nem akarják ezt az egésezt végigcsinálni, föként úgy nem, hogy lehet, hoyg az 5-6-ik terhesség maradna meg, vagy az sem, megint végig feküdnie kellene - ami a gyerek mellett igencsak problémás, és akkor még mindig ott a szülés, amit vagy túlélne, vagy sem.

Nekem még nincsen gyermekem, de a környezetemben sok ilyen család van és kivétel nélkül mind az anyagiak miatt "állt meg". A gyermek megszületése után vált számukra világossá, hogy ha egy bizonyos színvonalat szeretnének a gyereknek tudni megadni, ami nem jelent semmiféle luxust, akkor inkább nem vállalnak többet, és annak az egynek próbálnak a tőlük telhető legjobb körülményt fenntartani.

Én egyke vagyok, a szüleim azért nem vállaltak tesót mellém, mert kicsi volt a lakás, és nem volt anyagi lehetőség a költözésre, így kényelmesebb volt nekik, és szerintem nekem is. Most én állok gyerekvállalás előtt. Régebben mindig 2 gyereket szerettem volna, aztán amióta együtt élek a párommal meggondoltam magam. Neki van már 2 nagyobb gyereke egy előző házasságából, akik nagyon rossz testvérek, utálják egymást, csak veszekedni tudnak, irigyek, féltékenyek, hiába kapnak egyformán mindenből. És ezt figyelem, kezelem már pár éve. Már próbálkozunk mi is közös babával, sajnos eddig nem jött össze, de abban biztos vagyok, hogy inkább nem szeretnék mellé testvért, nehogy így járjunk. Lehet hogy jó tesók lennének, de közel sem biztos, és az 50-50% esély túl nagy kockázat.

Nekunk egy 8 honapos babank van. Turelmem sajnos nem sok, sosem volt semmihez, es sajnos most sem valtozott. Hasfajas, aztan fogzas, most pedig eljott az ejszakai nem alvas. Meg lehet kovezni, de en nem akarom ezt meg egyszer. Imadom a fiam, de nekem boven eleg egy gyerek. Szinte mar rettegek, nehogy terhes legyek. A masik ok pedig, hogy sajnos sok rosszat hallani, es nagyon felnek, hogy tortenne velem valami szules kozben vagy utan, es nem nevelhetnem ot fel. Tudom, ennyi erovel eluthet egy auto is. Anyagilag is egy gyereknek tudunk mindent megadni. A szulesem is borzalom volt,a terhessegem is, csak fekudhettem, 30 kg-ot hiztam stb. Nekunk nem lesz tobb gyerekunk.

Nekünk egy 2,5 éves fiunk van. Nem akarunk több gyereket, mert érzelmileg, türelemben és anyagiakban is ennyire érezzük magunkat képesnek. Ráadásul nekem olyan munkám van, hogy sem azt nem tudom megengedni magamnak, hogy most szüljek még egyet (mondjuk ez anyagilag is teljesen kizárt lenne) sem azt, hogy most visszamenjek dolgozni és mondjuk 3 év múlva újra eljöjjek évekre. A fiunknak az ésszerűség határain belül meg szeretnénk adni most és később is mindent amire szüksége lehet (itt nem több százezres telefonokra és hasonlókra kell gondolni, hanem mondjuk a felsőoktatás lehetőségére), ez még egy gyerek mellett nem biztos, hogy menne.

Az anyagiakra értettem, hogy szerintem telene több gyerekre nekik, szerintük meg nem. De persze, az életszínvonal is más és más családonként, náluk minimum a külföldi nyaralás évi 1-2x. Nekem nem.

1 kislányunk van 2 éves.Szintén az érzelem a türelem és az anyagiak miatt nem szeretnénk vállalunk.Én valahol vágynék még egyre,de tudom hogy nem menne a fent említett okok miatt.Ennek az egynek minden tőlem telhetőt megadok,és ennyi.