24 évesen még nagyon távol áll tőlem a gyerekvállalás gondolata. Ez várhatóan változni fog, vagy ha nem érzem rá a késztetést, már nem is nagyon fogom?

Én az egész életem úgy építettem ki, hogy nem lesz családom, gyerekem, egyszerűen nem éreztem magam alkalmasnak rá, a gyerekeket sem bírtam soha, a tiniktől meg egyenesen falnak megyek. A hivatásom egész embert kívánt, éjjel-nappali váltott munka, veszélyek, felelősség stb. Aztán megismertem a férjem. És az egész világom a feje tetejére fordult. 25 évesen egyedül éltem egy kutyával. Most 31 vagyok, feleség és édesanya, boldog vagyok és nyugodt. Épp azon gondolkodom, milyen munkát keresek majd, ha visszamegyek dolgozni, mert váltani fogok, hogy ne legyek sokat távol a családomtól :) Minden változhat! Élj úgy, hogy jól érezd magad, és maradj nyitott! :) Sosem lehet tudni ,mit hoz a jövő! :))

Teljesen így éreztem, ahogy te. 32 évesen változott meg, nagyon vágytam babára,34 évesen szültem.

Persze, hogy van remeny. En 24 evesen ismertem meg a ferjem es ehez kepest csak 29 evesen ereztem ugy, hogy eloszor, hogy egy kisbabaval lenne teljes a csaladunk es keszen alok a valtozasra. 31 evesen szultem.

Nekem is lassan indult. 24 évesen még úgy gondoltam, hogy bőven ráérek 30 fölött szülni, és lehet, hogy egy gyerek is elég lesz. Aztán 26 voltam, amikor eljegyzett a férjem, és utána mintha átkattant volna valami, a 30 fölöttből először 30 alattig az elsőt lett:) Aztán nem sokkal később már azon szomorkodtam, hogy nem lehet rögtön belevágni, hanem még a munka miatt 1 évet várni kell. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy így rákattanok a témára, szinte egyik napról a másikra. Úgyhogy ne izgulj, ha itt lesz az ideje, jönni fog az érzés:)

28 éves vagyok, mostanában kezdtem eljátszani a gyerekvállalás gondolatával, 24 évesen a hideg rázott volna a gondolattól is.