Hogy lehet felkészülni rá, hogy van rá esély, hogy beteg lesz a gyerek?
Babát tervezünk, és sokat agyalok (túl sokat?) mindenfélén. Egészséges vagyok én is és a párom is, de hát mindig van némi minimális esély, hogy a gyereknek valami veleszületett betegsége lesz.
Azt vállalom, hogy igyekszem majd a lehető legjobb szülő lenni. De motoszkál bennem egy hangocska, hogy vajon lenne-e erőm, türelmem mondjuk egy súlyosan fogyatékos ember "rabszolgájává" válni életem hátralevő részére? Nem vagyok biztos benne, sőt valószínű, hogy tönkretenne.
Vannak mindenféle frankó szűrések, persze, meg odafigyelek magamra stb. és nem is egészséges ilyeneken kattogni, de úgy gondolom, ezen mindenkinek el kell gondolkoznia mint "lehető legrosszabb, de minimális esélyű" forgatókönyvön, ahogy azon is, hogy mi lesz, ha mondjuk a párját elüti a villamos vagy akármi.
Ne oltsatok le, amiért ilyeneken gondolkodom, csak nem szeretem az ismeretlennel szemközt találni magam. Persze nem lesz semmi baj, de bármit megadnék, hogy tényleg ne legyen.
Hogy éltétek meg ezt a szakaszt? Paráztatok, hogy jaj, csak egészséges legyen? Rossz szülő az, akinek a gyereke betegsége túl nagy teher? Fel lehet erre készülni egyáltalán?
válasza:
válasza:Az ismeretlen mindig ott van a szemed elött.
Soha nem tudhatod mi fog a következö pillanatban történni.
Lehet egészséges magzatod, és a terhességnél sérül, vagy olyan betegsége van amit nem látsz. Vagy mikor kisgyerek vagy mikor nagy...
Kérdés mit tennél ha a férjed bénulna le egyik napról a másikra...?
Rabszolga nem kell hogy legyél. Rengeteg intézet van ahova beadhatod. A legtöbb beteg gyermeket 15 éves kora után muszály intézetbe ellátni, mert a szülök öregednek, és fizikailag sem bírják már. Pont ezért kell mindenkinek aki egészséges ezeket az intézményeket támogatni.
válasza: válasza:Nekem mondjuk eszembe se jutott, hogy sérült lehet, amíg nem jött el a szülés. Akkor -szégyen nem szégyen- magamban azt kívántam, hogy ha nem egészséges, ne élje túl a szülést. Én nem éreztem magamban annyi erőt, hogy képes legyen egy fogyatékos gyereket gondozni. Egészségesen született a babám szerencsére, de azóta is sokszor eszembe jutott, hogy vajon mit tettem volna, ha fogyatékos. Egyszer azt gondolom, intézetbe adtam volna, máskor meg azt, hogy ugyanúgy szeretném és gondoskodnek róla.
Nem hiszem, hogy fel lehet készülni rá és nem hiszem, hogy előre lehet látni, mit tesz az ember. Abban a pillanatban tudsz csak dönteni, amikor ott az éles helyzet.
válasza:Hú, köszönöm a válaszokat. Azt hittem, bennem van a hiba, hogy ilyeneken spekulálok, de akkor ezek szerint sokaknak megfordul a fejében.
Én is inkább kifizetek sok pénzt a vizsgálatokra. Ha ezen múlik, fekete kakast is áldozok, vagy bedobok egy ötezrest Szent Antalnak, vagy akármi, csak ne az maradjon bennem, hogy elkerülhettem volna.... bár ez csak önigazolás.
Tudom, erre nem lehet előre felkészülni, mert még nem vagyok szülő. Hiába mondom most, hogy ha a párom lebénulna, ugyanúgy szeretném és küzdenék érte - ha oda kerülne az élet, lehet, hogy nem bírnám. Az önmegadás nem egy romantikus dolog a való életben... :P
Szerintem, és ezért lehet, hogy megköveznek, minden embernek önmaga a legfontosabb. Nekem is csak ez az egy életem van, és nem akarom feláldozni az egészségemet, boldogságomat valaki másért, ha ráadásul nem is juttatom egyről a kettőre. Ha arról lenne szó, hogy mondjuk pl. tornáztassam a beteg gyereket napi 16 órát 4 éven keresztül, és akkor meggyógyul, valószínűleg félretennék mindent és csinálnám éjjel-nappal... de a kilátástalanságot, a sziszifuszi gyötrődést, az életfogytig tartó pelenkázást nem viselném el. Szégyen, nem szégyen, ha súlyosan fogyatékos lenne a gyerekem, valószínűleg otthonba adnám - mondom a mostani eszemmel. Mire oda jutok, lehet, hogy megváltozik a véleményem.
Na meg én is megfulladhatok egy falat rántott hústól holnapután.
Folsav és carpe diem! :)
válasza: válasza:Teljesen megértelek. Az én fiam koraszülött lett, 1 kilóval született. 1 napos korában a koraszülött intenzíven kaptunk egy 4 oldalas papírt, amelyen felsorolták a lehetséges szövődményeket ( vakság, tüdőbetegség, stb.). Ezt átolvastam, és egész éjjel azon imátkoztam a kórteremben, hogy bármi baja lehet, mindent vállalok, csak könyörgöm agyvérzés ne legyen....
3 napos korában szóltak, hogy volt koponya uh. és agyvérzése van... senkinek nem kívánom!!!
Egész nap bőgtem. Láttam magam előtt kerekesszékben, súlyos fogyatékosként az én gyönyörű, várva-várt gyerekemet. Átgondoltam az egész életemet: el kell költöztünk egy akadálymentes lakásba, nekem ott kell hagynom a munkahelyemet, és mostantól egy sérült gyerek ellátására kell áldoznom az életemet.
Most már be merem vallani: ott és akkor nem azért sírtam, mert őt sajnáltam. Sirattam az addigi életemet, az addigi szuper 33 évemet. Nem szégyellem.
Ennyi a sztori :) Ja, nálunk happy end...a fiam okos, ügyes 6 éves. :)
válasza:a félelem is teremtő hatású
nagyon erősen a pozitív dolgokat kell erősíteni
terhesen pl horrort sem szabana nézni
nem a betegség hitet kell erősíteni, akkora kapocs van anya és gyermeke között, hogy nem egyszer hozta vissza halálból egyik a másikat.
(egyik eset, ikrek közül egyik meghalt, de az anya meg akarta ölelni, sugosott valamit a fülébe és megmozult a kicsi keze, aztán a karja...az orvosok nem hittek a szemüknek, folytak a könnyeim ezt látni, olvasni)
a legtöbb anya tudja hogy gyermekének a legjobbat kell elképzelnie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!