Mit lehet megengedni és mit nem egy gyereknek, mikortól kell a kisgyereket nevelni, hogy elfogadja a szokásokat és a kötöttségeket?
Nagyapa vagyok. Van három gyönyörű unokám, kisfiú 4,5 éves, kislány 3 éves és másik kislány 14 hónapos. Szerintem rendkívül el vannak kényeztetve, akaratosak, evés előtt 3x "újragondolják" hogy mit ennének, persze mikor már előttük a kért étel. Ha nem azt kapják, hisztérikus sírásba kezdenek, amíg apa, anya megsajnálja őket és végül a gyerekek győznek. A fiam és menyem szerint ilyen kicsi korban még minden szeretetet meg kell adni nekik, a nevelés később jön. A lányom szerint, - aki pedagógus, de nem gyakorolta a szakmáját és nincs családja, - mindent meg kell engedni a gyereknek, mert így lesz önbizalma és csak így fogják megállni a helyüket a világban. Mind a három gyerek nagyon okos, amit ki lehet harcolni hisztivel, azt ki is harcolják de azt hogy okosak, nem csak ez bizonyítja, hanem az is, hogy pillanatok alatt megjegyeznek mindent. A 4,5 éves kisfiú már 100-ig ismeri a számokat, számol és a számjegyeket is olvassa. A 14 hónapos még nem beszél, de megérti amit mondok és fejbólintással válaszol. Ő a legkevésbé hisztis, - egyelőre. A nagymama - feleségem - pedig még a 4,5 éves kisfiút is eteti, valósággal belediktálja az ételt, mert Ő inkább csokit enne, ezért aztán nem hajlandó megenni amit kap, inkább hisztizik. (Én egész életemben utáltam a sóskát, a spenótot szeretem. Gyerekkoromban anyám azt mondta, addig nincs rántott csirke, amíg a sóskát meg nem eszem. Kénytelen voltam megenni, bár most sem szeretem. Persze ez nem tükrözi a nevelés összetett problémáját, de szerintem egy szülő legyen következetes.)
Lehet hogy én vagyok maradi, de szerintem a társadalmi szokások, kötődések kialakítása nem olyan mint az iskola, amit 6 éves korban kell kezdeni, hiszen a családii szokások, kapcsolatok az első pillanatokban alakul. Ha majd a gyerek serdülőkorba kerül, nem fogja érteni, ha korlátokba ütközik, hiszen addig "szeretetből" mindent megengedtek neki. Szóval, lehet, hogy maradi vagyok, de a gyereknevelés nem egy bizonyos korban kezdődik, hanem a megszületéskor.)
válasza:Korlátokat már elég korán fel kell állítani, de eleinte keveset. Egy 14 hónaposnak még elég annyi, hogy ne üssön, ne harapjon, ne nyúljon a konnektorba. De őt még összetettebb dolgokra nem lehet megtanítani (pl. nyilvánosan ne szellentsen/böfögjön), mert egyrsézt még nem érti, másrészt képtelen még kontrollálni ezeket.
A leírt sóska/spenótos példát pont nem tartom követendőnek. Minden embernek van néhány étel, amit nem szeret. Amíg ez valóban néhány, addig érdemes tiszteletben tartani, már a gyerekeknél is. Ha átcsap a fordítottjába (csak azt a három fajta ételt eszem meg, semmi mást), akkor pedig következetesnek kell lenni: itt az ebéd. Ha nem kéred, akkor legközelebb uzsonna. Ha azt se, akkor vacsoránál lehet próbálkozni. Ilyenkor az éhség győz egy idő után és mégis megeszi.
Az elvárásokat mindig a korukhoz kell igazítani. Erről könyvtárnyi szakirodalom van, de dióhéjban az a lényeg, hgoy amit már képes felfogni és a teste is alkalmas rá, azt következetesen betartani és betartatni vele.
Ehhez így is sok türelem kell, mert nem mindent értenek meg elsőre. 2 évesen nincs veszélyérzet, nem fogja ÉRTENI a gyerek, hogy miért nem rohanhat ki az útra. Viszont ekkor az ő védelmében "csak, mert" szabályként ragaszkodni kell hozzá, hogy a járda szélén megálljon. Lehet, hogy ez az ötvenedik figyelmeztetésre rögzül csak, de ahogy írtam, türelemjáték is.
Ha érdekel téma, jó szívvel ajánlom Mérei-Binét: Gyermeklélektan c. könyvét, ott nagyon részletesen, közérthetően leírják a gyermek pszichés fejlődésének állomásait. Ehhez lehet igazítani a nevelést is.
válasza: válasza:Egy gyermekorvos-pszichológus írta: Amikor megszületik a baba, minden anyukának meg kellene mondani, hogy csak azt engedje meg a gyereknek, amit később is meg akar engedni.
Ebben nagyon igaza van. Az elvárásokat az életkorhoz kell igazítani, és következetesnek kell lenni. Amit egyszer megengedek, azt máskor is megengedem, amit tiltok, azt máskor is tiltok.
válasza: válasza:Nekünk pedig ilyen nagyapa kellene ;)
Szóval nálunk, anya(én), apa, nagymama következetes, és nem tűri a hisztit, korlátokat szab, hogy ne nőjön az egyszem gyerkőcünk a fejünkre.... a tata pedig minden kiejtett szavára ugrik a kisfiamnak :)
Nekünk anno a védőnő azt mondta, a tatával nem tudunk mit tenni, de legalább mi legyünk következetesek!
Szerintem is jobban érzik magukat a gyerekek korlátok közt. Oviban, iskolában a legszigorúbb nevelőt szeretik a legjobban :) aki persze a szigorúság mellett szeretettel fordul feléjük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!