Miért természetes az, ha a szülés után "elhanyagolt" férj megcsalja, elhagyja a feleségét?

Egy ilyen szituban levő apuka írta, hogy adott a feleségenek 1-2 évet arra, hogy visszaváltozzon azzá a nővé, akit elvett. Na ez a baj. Apuka időt adott neki, a feleség egyéb okok miatt nem változott vissza, apuka felrekefelt, elhagyta a családját, a gyerekeit a volt neje neveli, apuka pedig vígan éli életét az új nojevel a gyerekei nelkül, es magát tartja áldozatnak.

Értsük már meg, hogy a gyerekek bizony megváltoztatnak mindent. Olyan nincs, hogy minden a régi kerekvágásban megy. Amelyik apuka ezt hiszi, az bolond.

A másik kedvencem, mikor az elhízott stb apuka elvárja a nejétől, hogy bombanő legyen. Csesszék meg, legyen felesben a háztrtás, meg a meló és a gyereknevelés, aztan akkor megnézem melyik apukának lesz ideje félrejárni.

a bombanőket is ugyanúgy csalják.

ez az elhanyagoós szöveg csak duma.

Miért? Természetes? Akkor én nagyon természetellenes vagyok. kisgyermekes apuka vagyok, fel sem merült bennem, hogy félrelépjek.

Azonban kedves kérdező, azért valamit tarts szem előtt: a feleségnek nem kötelessége a férj "szórakoztatása", ahogy te fogalmaztál, hanem egy egészségesen működő kapcsolatban természetes, ha a pár szexuális életet él. A terhesség és a szülés nyilvánvalóan megviseli a nőt (egyébként a férfit is, csak másként) és átmenetileg a szex háttérbe szorul. Ez is természetes, hiszen mindkét szülőnek alkalmazkodnia kell az új helyzethez, meg kell találniuk a helyüket. Az egyáltalán nem sztereotip butaság, hogy a nő, attól, hogy anyává vált, még nő is maradt. Ha elhanyagolod magad, bizony megeshet, hogy nem leszel vonzó a párod számára. Neked esetleg mindegy, hogy a férjed mennyire ad, vagy épp nem ad magára? Zsíros haj, alsógatyában flangálás, sörszag, ez így ok lenne? Ugye, hogy nem? A szexualitás, ahogy már mondtam, egy egészséges kapcsolat része és nem várhatod el a párodtól, hogy erről egészséges, felnőtt emberként lemondjon. Toleranciát elvárhatsz tőle, hiszen az évek előrehaladtával a vágy azért nem azonos mértékben, de csökken. De el nem múlik. Ha elmúlt, akkor ott valami gond van. Tehát, ha akár a feleség, akár a férj elhanyagolja a párját, bizony ne csodálkozzon, ha előbb-utóbb azon kapja magát, hogy megcsalták! Tanuld meg összehangolni a szerepeket! Anya is vagy, de feleség is! Ha a kettőt nem tudod vállalni, válj el!

Kedves kérdező! Elnézve a heveskedő, ámde elkapkodott reagálásodat, arra kell kérjelek, kettőnk közül inkább te gyakorold a szövegértést! Hol írtam, hogy zsíros a hajad? Elhanyagolt nőről írtál, én ellenpólusként bemutattam egy elhanyagolt pasit. Méghozzá egy tipikus fajtát. Azt sem azért, hogy személyeskedést kiabálva megsértődj, hanem azért, hogy érzékeltessem a problémát egy másik szemszögből.

"Hol írtam, hogy egyáltalán rólam van szó?" Évezredes tapasztalat. De ha nem rólad van szó, akkor meg ne vedd magadra! ilyen egyszerű.

""meggyőződésem, hogy egyetlen nő sem hanyagolná el a szerelmét, ha az a férfi felnő a feladathoz, és megfelelő támasza a nőnek."" Itt megint szükséges (lenne) az a bizonyos másik szemszög, ugyanis következetesen csak a férfit szapulod, mint minden baj lehetséges forrását. Belelátsz a családok életébe? Még a sajátodba se nagyon. Miért gondolod, hogy minden esetben azért hanyagolja el a nő a férjét, mert az nem "nő fel a feladathoz"? Erős ellentmondásba kerültél saját magaddal, hiszen eddig arról írtál, hogy a férfi nem veszi tudomásul, hogy te...oh...bocsánat, hogy a nő mostantól anya és micsoda sztereotip butaság azt gondolni, hogy nő is. Tehát sértődés és tanács osztogatása helyett először magadban tedd tisztába, hogy pontosan mi is a problémád, majd ezt követően figyelmesebben olvasd el a válaszokat és megspórolod magadnak a kellemetlen pillanatokat.

Kedves kérdező! Olvasva az önérzetes kirohanásodat, Dr John Gray: "A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek" című könyve jutott az eszembe. Talán ez lehet az oka annak, hogy egy egyszerűen leírt szöveget nem vagy képes a maga valójában értelmezni, hanem mögé gondolsz olyan dolgokat, melyek nincsenek ott. Ez az oka annak, hogy némi számolás után nem valami roppant durvát írok ide, ami után aztán teljes joggal kiabálhatnál személyeskedést.

Nem tudom, milyen becsípődés ez itt, hogy ha valaki valamit nem ért, akkor előhúzza a személyeskedés vádját és azzal vagdalkozik. Csak neked, szépen szájbarágósan elmagyarázok mindent, aztán vagy megérted, vagy nem. Mivel igen hosszan beszéltél és igen keveset mondtál, elég melós lesz reflektálnom a vádjaidra, de igyekszem a lényeget kiemelni.

Fogjunk hát neki:

"én pontosan tudom, mi a problémám: egész konkrétan a hozzád hasonló férfiak, és a nekik fenntartás nélkül bedőlő nők által hirdetett teljesen egyenlőtlen elvárásrendszer férfiak és nők tekintetében." Önérzetesség bekapcs, szövegértés kikapcs. Gratulálok! Nem vagy te egy kicsit férfigyűlölő, úgy egész véletlenül? Olyan dolgokat vizionáltál, melyekről szó sincs és kikérem magamnak az alaptalan vádjaidat! Mert milyen elvárásokat is támasztok a nőkkel szemben? Esetleg azt, hogy a szülés után se feledkezzenek meg női mivoltukról? Hogy maradjon életük, ne egy gyereknevelő robot váljon belőlük? Hatalmas elvárások valóban, sőt, olyan felháborítóak is, hogy ezért aztán akár falhoz is kellene állítani a magamfajtákat, tarkólövés terhe mellett....nevetséges... Az a te problémád, hogy már a kérdésfeltevésed is egy elítélő és elutasító magatartásra épül, melyből nem vagy hajlandó engedni és abból indulsz ki. Elég baj! Ha nem vetted volna észre, a kezdetektől az egyenlőséget hangsúlyoztam. Ez ám az aljas dolog, valóban..

"Lehet, hogy nem látok bele a családok életébe, de a felém és nőtársaim felé támasztott igényeket, illetve a férfiakat illető jóval alacsonyabb elvárásokat naponta érzékelem, tökéletes példája ennek egyébként épp a te hozzászólásod,"

Na ebből látszik, hogy egy kukkot sem értettél meg. A reakciód pedig ennek a tökéletes példája.

"Ami a reakciómat illeti: csak annyira volt heveskedő, mint amennyire a tied oktalanul személyeskedő és nem kevésbé rendre utasító."

Kérlek, idézd, mely mondatomat érezte a kis lelked oktalanul személyeskedőnek és rendre utasítónak! Köszönöm! Ahogy fentebb írtam, már a kérdésfeltevésed prejudikáló és ellenséges volt. Tehát a heveskedésed már ott kezdődött. Aztán a meg nem értett válaszok kapcsán ez erősödött tovább.

„Ha elhanyagolod magad, bizony megeshet, hogy nem leszel vonzó a párod számára.” E/2 megszólítás. Majd ezek után felsorolod az elhanyagoltság tipikus eseteit egy férfi „ellenpóluson”. És végig úgy osztogatod nekem a házassági tanácsokat, hogy a válaszod mélyén ott lappang: te tudod, hogy én nyilván ez a típusú elhanyagolt nő vagyok, azért rinyálok itt a gyk-n. Ha nem így lenne, a második válaszodba nem írod bele: „Évezredes tapasztalat. De ha nem rólad van szó, akkor meg ne vedd magadra! ilyen egyszerű.”(Ki is mondott ellent önmagának?)"

Ó, te jó ég, mi lenne, ha egyszer csak simán elolvasnád és megértenéd a leírtakat, ahelyett, hogy gondolatolvasót próbálsz játszani mögöttes tartalmakat szimatolsz minden sarokban? Kezdjük az elején: te azt állítottad, hogy a kérdésed nem a személyes élményed alapján íródott, hanem ismersz olyat, aki stb...

Itt a gyk-n is és a hétköznapokban is gyakori, hogy egyesek úgy kérdeznek és mesélnek el sztorit, mintha az mással történt volna, noha a valódi szereplők ők maguk voltak. Mivel a kérdésed jellegéből az jött le (és egyre inkább ez jön le) hogy itt is erről van szó, ezért címeztem egyenesen neked a mondandómat, ezért írtam, hogy évezredes tapasztalat. Tehát a gyengébbek kedvéért az az évezredes tapasztalat, hogy saját sztorit mással megtörténtnek szokták leírni! Tetszik már érteni? Remélem... De ne álljunk meg ennyinél, hiszen volt itt még bőven, amit félremagyaráztál. Mit is írtál a kérdésedben? "Ha egy nő elhagyja magát, ne csodálkozzon, ha a férje másfelé kacsingat." Én pedig erre írtam azt, hogy ha te elhagyod magad, elképzelhető, hogy ez bekövetkezik, de ha esetleg a lila köd miatt elkerülte volna a figyelmedet, azt is odacsipogtam, hogy ez oda-vissza érvényes és erre fel bátorkodtam feltenni azt a kérdést, hogy fordított helyzetben te el tudnál viselni egy zsíros hajú, sörszagú férjet? Tehát csak ennyire kérd ki magadnak, ha azt hallod, hogy egy férfi nem szeretné, ha a felesége elhanyagolná magát. És ugyanez fordítva is érvényes, mondom már vagy ötszázadszor. Ugye, hogy kellene még edzeni kicsit arra a francos szövegértésre?

"Bocsáss meg, ha az előzetes jóváhagyásod nélkül magamra veszek az egész nememet érintő egyenlőtlenségeket. " Már megint az önérzet a gondolkodás helyett...

"Mert hogyan is zárod az első hozzászólásodat? „Tanuld meg összehangolni a szerepeket! Anya is vagy, de feleség is! Ha a kettőt nem tudod vállalni, válj el!” Ennél arrogánsabb és bicskanyitogatóbb hímsoviniszta rendreutasításban még nem volt részem sem itt, sem semmilyen más fórumon, a való életet is beleszámítva.

Na igen, ha kevesebb önérzettel olvasnád, talán nem ezt hallottad volna ki belőle! A kérdésedből ugyanis tudod mi ordított? Az, hogy egy nő számára lehetetlen dolog az, hogy miután gyereket szült, megmaradjon nőnek is és idővel visszatérjen régi önmagához. Az ordított a kérdésedből, hogy számodra az a természetes, ha a gyerekszülés után a nő elhagyja magát és a férfinak, annak az önző dögnek kötelessége így is kitartani mellette. És itt estél erős túlzásokba. Azokat a férfitársaimat én is elítélem, akik azt várják el, hogy a nő a gyerekszülés másnapján már legyen ugyanaz a feleség, aki előtte volt, foglalkozzon csak vele és egy kiló felesleg se legyen rajta. És neked van képed engem ilyen férfinak beállítani! Hát hogy veszed ehhez a bátorságot? Én arról ugattam a kezdetektől, hogy a házasságban természetes dolog az egymás iránti vágy, arról ugattam, hogy természetes dolog, ha a gyerekszülés után ez kicsit átrendeződik, amíg a pár mindkét tagja megszokja az új helyzetet és kialakulnak a szerepek. Az csak a te gyűlölettel teli fejedben él, hogy a férfinak az az elvárása, hogy legyen körbeugrálva és minden legyen a régi, cserébe ő hozza a pénzt. NEM! Arról pofázok a kezdetektől, hogy számomra az a normális, ha a férfi is kiveszi mindenből a részét, de nehogy már felróható legyen neki, ha azt szeretné, ha az új helyzet megszokása és kialakulása után a nő ne feledkezzen meg magáról, AHOGY A FÉRFI SEM! ÉS itt tudnék megint csatolni ahhoz a bizonyos zsíros haj témához, ha méltóztattál volna megérteni! Attól, hogy gyerek születik, a férj még férj és férfi marad, a feleség pedig feleség és nő! Mert ez a normális! Ahogy az is normális (kellene, hogy legyen mindenhol, igen, nálad is) hogy a gyerek születése nem jár együtt a szerzetesi életre való áttéréssel. És ha emiatt engem férfisovinisztának titulálsz, akkor vizsgáltasd meg magad! Ugyanis ezt nem csak én látom így, hanem a pszichológusok is, amikor házaspárok mennek hozzájuk párterápiára.

" Mert mit is várunk a nőtől? 24 órában lássa el a gyerekét, ha kevesebben, akkor lehetőleg dolgozzon is mellette, lássa el a háztartást, intézze az ügyeket, legyen mindig fitt és csinos, és apa igénye szerint heti x alkalommal egy nőstény démon is az ágyban." Te lehet, hogy ezt várod el, én nem. Erről ugattam két hozzászóláson keresztül, egyet sem értettél meg belőlük!

"Ezzel szemben mi az általános elvárás egy apát illetően? Adjon haza annyi pénzt, hogy abból a gyereket és a háztartást tisztességesen el lehessen látni, ne járjon haza részegen, és ne verje a családját. Minden, ami ezen fölül van, az az ő részéről fakultatív, és ha egy férfi ennél többet is letesz az asztalra, már mindenki be van sz@rva, hogy mekkora király." Ismételni fogom magam: te lehet, hogy ezt várod el, én nem! És bocs, de te engem támadtál be ezekkel a vádakkal és ezt kikérem magamnak!

"Akkor ezek után miért is olyan magától értetődő, hogy azt a nőt el kell hagyni, aki nem elégíti ki megfelelő gyakorisággal az emberét?" Erről senki nem beszélt, hogy a jó isten rakjon valahová!!!

Arról pofáztam, hogy ha a pár valamelyik tagja elhanyagolja magát, az előbb utóbb azzal járhat, hogy a másik fél ebből nem fog kérni. Értem? Tehát megint csak oda-vissza dologról van szó! És nem a gyerekszülés másnapjától és nem pár felszaladt kilóról beszélünk!

"Az miért nem ugyanilyen evidencia, hogy ugyan vegyünk már le annyi terhet annak a szerencsétlennek a válláról, hogy este legyen kedve csipkebugyiban hancúrozni?"

Neked talán nem az. Nekem igen. Erről ugattam idáig.

Nos, nagyjából ennyi. Hogy végre a szövegértés fog-e győzedelmeskedni az önérzeted felett, azt nem tudhatom. Csak remélem. Bocs, ha ingerült voltam, de az emberi butaságot nehezen tolerálom.

Anya is vagy, de feleség is! Ha a kettőt nem tudod vállalni, válj el!

Ezek undorító gyyomorforgató mondatok voltak!!!!!

A kérdezővel értek egyet, ez egy hímsoviniszta rendreutasíítás volt!! Ilyen férj aki feltételeket támaszt, követelőzik nekem ugyan nem kéne, majd leírom édesem hogyan kéne egy férfinak viselkedni!! Alább leíírom a szüleim példáját!! Figyeljetek!!

Szerintem sok esetben csak a férfia hibás, csak azért mert a felesége egy ideig hulla fáradt, kicsit elhanyagolt, és melegítóben jár, az nem hatalmaz föl téged arra hogy megcsald!!! Sok jó példát is látni!! Anyum és még számtalan nő járt melegítóben illetve hhanyagota kicsit el magát, mert iszonyúan fáradt volt, és sok apukát látok aki ennek ellenére hűséges volt és kitartott párja mellett!! A 11-snek van igaza!!!!!!!!!Egyáltalán nem természetes hoy a pár folyton éjjel nappal szexuális éltet éljen!! Ilyen esetekben elvárható a férjtől hogy mondjon le rólahiszen a feleség egészsége kell első legyen, de neked kedves 14-es te aztán tudsz követelőzni!!

Az hogy a szexre mikor állnak készen az anyukák szülés után, azt szerintem had döntség el ők maguk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nincs jogotok megcsalni a fáradt és lehajtott feleségeiteket csak azért mert jó pár hónapig nem szexelt veletek! Vagy akár tovább!! A leggusztustalanabb dolog, amit egy férfi elkövethet, hogy akkor csalja meg a feleségét, mikor terhes, vagy a szülés után. A legkiszolgáltatottabb helyzetben. Szerintetek egy nő ezeket a hormonális változásokat szánt szándékkal akarja saját magának? hogy nektek rossz leegyen??? A nő hatalmas terheket vállal a várandóssággal, amit sajnos a férfiak nem nagyon képsek felfogni!! pl itt a gyakorin kb fél tucat nő írta hogy 8 hónapig, vagy tovább nem tudta magát erre rávenni, tehát ez nem ritka!!! Nem hiszem hogy a többség azért csinálná hogy titeket kínozzon. Van aki itt írta egy nő, hogy hónapig nem tudott...és mégis eszem ágában sem volt a párjának megcsalni őt. Nem hagyta el, türelmes volt, és még mindig együtt vannak. Nem véletlenül volt régen ez az állapot áldott állapot! a várandós nő a babavárás alatt "szent" volt.

Számotokra nem hogy a terhesség nem szent, de semmi sem szent, ha a farkatokról van szó!!!! Sok párt látok akik terhesség alatt szó szerint megörülnek a szex hiányától, gyakran panaszkodnak itt, hogy hát a gyerek az első... de nem érdekli őket a veszélyeztetett terhesség, ők szexelni akarnak, és nem tudják, hogy a gyerenek is nagy bajt csinálhatnak, aazhogy sokaknál ebből nem lettt baj, attól még sok más párnál az anyuka a nögyógysznál, vagy a sürgössségn kötött ki!! Elképedek mindíg mikor azokat a nőket hallom, aki azt hajtogatják, hog midíg a feleség a hibás, és hogy 45 héttel szülés után kötelező szexelni a párjukkal, mert ők olyan rendesek hogy nem akarják szegémny férjet kínozni!! Ezt értékelem!! De..többektől hallottam, hogy hosszú hónapokig sok esetben semmi örömöt nem jelentett ez az anyukának! És egy csomó feleség ezt szó nélkül tűri!! Tehát ezek a feleségek azt hazudják maguknak hogy nekik ez jólesik, miközben hány nőt láttam itt aki beírt itt és más fórumokon is, hogy nem szexelt 4- 8 hónapig, vagy a másik ahol a nők férje végig nézte ahogy aktus közbe vérzik szerencsétlen, iszonyatosan fáj, orgazmus nuku..... és ezek a nők ezt itt mondták el.. nem mondtak semmi rosszat a férjükről, és tűrték a fájdalmat!! mindezt értetek!! Sok apuka még így is megcsalta őket!! Érdemes volt ezeknek a nőknek ezt az áldozatot hozni?? Egyértelmű hogy nem!! és én döbbentem meg a legjobban mikor a férjeket ez egyáltalán nem érdekelte!! Pedig ezeknél már eltelt pár hónap mégis nagyon fájt a szex!! Ilyenkor nem kéne a feleséggel kicsit megértőbbnek és együttérzőbbnek lenni??????????

Persze aki kívánja miért ne, de ha valaki nem, akkor igenis ki kell bírnia a másiknak. Szerintem egy normális férfi tudja, hogy erről nem tehet a felesége!! és türelmesen vár. jó, 1-2 év szexmentesség valóban nehéz egy férfinak, ezt megérte, de ha ilyen miatt el hagyja másik nőért, akkor ott más bajok is voltak!! Így járnak azok a férfiak és nők is, akik a jó szexre alapozták a házasságot!! Abban a pillanatba hogy nincs szex vagy nem annyi van, borul az egész!!! hiszen más tartópillér nincs!! Nem értek egyet azzal az apukával aki szerint a szex ilyenkor is fontos tartópillér, és hogy mindíg minden körüülmények között elvárható a heti nem tudom hány szex, szerintem máskor sem elvárhaató, olyankor kéne együtt lenni amikor tényleg egy nő ott tud lenni testben és lélekben, és kedve is van hozzá!!

A férfiak szerintem akkor követik el a legnagyobb hibát, ha a szexet helyezik középpontba, ahelyett hogy a kismama igényeit is néznék, ha egy férfi számolgatja a hónapokat, és megszületik benne a gondolat, hogy megcsalja a feleségét, ott nem volt sem valódi szeretet, szerelem, sem igazi érettség erre a nehéz feladata!!

Szégyenletes hogy magatokat állítjátok be áldozatnak, sajnáltatjátok magatokat, miközben az hogy ti kívánjátok, azon ti magatok is tudtok segíteni, és lehet hogyha nem követelőznétek szegény fáradt feleségnek is lenne kedve segíteni nektek!!De ha így viselkedtek nem fog!! A valódi áldozat az édesanya, még akkor is ha ő is sokszor hibázik, mert nyilván sokszor van lyen is!! Olyan nincs, hogy minden a régi kerekvágásban megy. Amelyik apuka ezt hiszi, az nincs tisztában a valósággal! Inkább minden hibát áthárítotok az élettársatokra vagy feleségeitekre!! Nem tudtok szembenézni a saját hibáitokkal, de a feleség azért ostorozza csak magát hogy ő a hibás a megcsalásért!! Holott ha ők is hibáznak sokszor, azt hiszem az ilyen élethelyzetekben(terhesség,szülés, betegség stb) nem ők a megcsaló felek!! Még akkor sem ha más helyzetekben sajnos sok nő csalja mega párját, de ez más történet.

Még kamaszlány voltam mikor anyum ezeket elmesélte nekem!! Gondoltam megosztom ezt, bár tudom hogy senki nem fog egyetérteni velem!! Anyum szülés után több majdnem 4 hónapig nem tudtak lefeküdni, a terhessége 3. hónapjától már csak egyszer voltak együtt apummal, volt még egy ami nem sikerült, tehát a terhesség nagy része alatt szinte alig volt valami, és nem azért mert anyum kínozni akarta volna apumat!!!!! Hormonálisan óriási változásokon megy át egy nő ilyenkor, az egész világlátása megváltozik míg a férfiaknál ennek hűlt helyét se látom!! ott van a szoptatás is, anyumnak nagyon traumatikus szülése volt, asszem még varratok is voltak, gátmetszés volt, egyszerűen anyum nem kívánta akkor igazán ezer más dolog kötötte le mindkettejüket, emberszámba vették egymást, és bármit csináltak szerettek egymással lenni, élmény volt vigigcsinálni ezt az időpszakot, függettlenül attól, hogy nem szexeltek sokáig, mégis megvolt köztük az intimitás, nem ekörül forgott az eszük!! De hozzátesem, hogy őket messze nem a szex tartotta össze, hanem elsősorban a másikat emberként, társként kezelték, és képesek voltak önzetlenül állni egymáshoz, sajnos lényegesebben nagyobb türelemmel, és szeretettel, önzetlenséggel mint ahogyan az itt beíró kedves férfiak tették a feleségükkel! Az hogy meg merték és meg tudták ezt egymással beszélni, és nem a heti adagjaikat számolgatták vagy hajtották be egymáson, ahogyan azt a mai párok teszik!! !De lássatok csodát a szüleim nem hittek az egyoldalú szexben!!! Így apu nem is akarta hogy neki segítsenek!! Ilyen is van!! Megvárta míg anyum készen állt rá, és akkor is jó ideig nehézkesen ment!! Aztán sikerült újrakezdeni, sajnos apum 2007-ben meghalt!!! de ez már más lapra tartozik..

A többséget az ösztönök irányítják, ha nem kaptok meg valamit egy pár hétig vagy hónapig, akkor egy komplett egész embert, kapcsolatot képesek vagytok kidobni a kukába!!!!!!! a többi dolog fontos fontos.. de mégsem annyira fontos hogy azért megtartsam a másikat.. így lépnek át egymáson az emberek, és mindent ezen mértek le, szüleim jó példát mutattak nekem, és legalább volt türelem, tolerancia, szeretet bennük, és még sok minden más aminek sok férfi itt a gyakorin híján van!!!!