Anyukák! Nálatok ki, hogy kezeli a pénzt? Megbeszélitek apukával mire költitek el a pénzt a gyerekkel kapcsolatosan?

Nem kérek tőle, mert közös.

Megvan, hol tartjuk, mindenki oda teszi a pénzt, és mindenki arra költ, amire szeretne. Meg szoktuk beszélni, de összegszerűen nem. Nem számít, hogy 8 vagy 10 ezerért veszek valamit, ha szeretnék a gyereknek.

A férjem rám bízza, szerinte én tudom, mi kell neki.

Egyikünk sem költ ész nélkül, szerencsére mindig van mindenre.

Teljesen közös kasszán vagyunk, egybe jön minden. Arra költök, amire akarok. Nem számoljuk, hogy nekem mennyi a támogatás, mennyi az ő fizetése, szó szerint közös. Ha a gyerekeknek választok valamit, akkor szeret ott lenni, csupán csak azért, mert imádja a gyerekcuccokat :) nem tudom, miért, de imád nekik játékot, ruhát válogatni. Aranyos, meglepett az első baba előtt, vagy húsz percig nézelődött a játszószőnyegek között, hogy melyik lenne a jó :D El sem tudom képzelni, hogy egyedül válasszak pl. babakocsit.

Anyagiakra visszatérve, nem kell elszámolnom semmivel sem. Ehhez persze az is kellett, hogy tudjuk egymásról, egyformán gondolkodunk a vásárlásról, egyikünk sem költ sokat hülyeségekre. Soha nem mond nemet semmire, amit szeretnék, magamnak vagy a gyerekeknek, sőt. Ő szokta mondani, hogy néha vehetnék magamnak is valamit, nincs szükségem ruhára, vagy cipőre? Stb.

En a ferj vagyok, en kezelem a penzt, de csak azert mert a felesegemet ez nem erdekli. Kozos szamlank van, minden oda megy, ami kell megvesszuk, ennyi.

Szerencsere amiket mondtal kis osszegek, nem szamitanak, szazezer felett azert egyeztetunk, de az is technikai jellegu, hogy legyen penz a kartyan, ilyesmi.

Nagyobb kiadásokat megbeszélünk előre, játszószőnyeg, babakocsi pl pont ilyen. Ráadásul ezek olyan dolgok, amiket együtt is választunk ki.

Ajándék kinek? Ha a gyerekeknek, azt szintén közösen vesszük meg. Ha rokonnak, azt általában én, de tud róla.

Ha ruhát veszek, vagy pelenkát (nagy tételben szoktuk) akkor is szólok előre, hogy úgy tervezze azt a hónapot.

De a mindennapi dolgokat (élelmiszer, háztartási dolgok) nem nagyon.

Meg ha látok valamit akciósan, akkor sem hívom fel.

Közös a kassza. A bevásárlásokat általában a férjem intézi (nálunk ő az, aki szeret vásárolni, én meg utálok, még magamnak is). Van egy alkalmazás a telefonunkon, amire aktuálisan felvezetjük a bevásárlólista tételeit. Akár úgy, hogy valakinél kifogy a margarin, akkor gyorsan felírja.

Amikor van ideje munka után, akkor megveszi a listán levő dolgokat. Ha ezen kívül eszébe jut még valami, akkor azt is. Ilyen szempontból mindegy, hogy gyerekkel kapcsolatos vagy mással.

Technikailag két számlánk van, mert a lakáshitel miatt másik banknál is kellett nyitni számlát. Meghatalmazásom van a B (övé) számlához, a másik pedig közös, de többnyire én intézem az utalásokat. "Kérni" akkor szoktam pénzt, ha nincs nálam készpénz, nála meg van és nem akarok ATM-et keresgélni még. De ahol lehet, bankkártyával fizetek.

Leülni és megbeszélni százezres tételeket szoktunk, de nem engedélykérés, hanem mindketten átbeszéljük, hogy tényleg fontos vagy halasztható kiadásról van szó. Most pont a klímát beszéltük, hogy elvileg két db kéne, de idén inkább csak egyet szereltetünk be, a másikat majd jövőre, mert hirtelen nagy kiadás lenne. Van rá pénz, de sajnáljuk kiadni rá.

Neki csak céges számlája van nekem lakossági így külön jönnek a pénzek. Amit én kapok abból mindig megvaszem a lányomnak szükséges dolgokat hó elején. Pelenka,ruha,etel stb..,ilyenkor tartok egy nagy bevásárlást is. 20-30.000 feltöltöm a hűtőt,háztartási dolgok ilyenek. A rezsire minden hónapban kiteszi a pénzt,de ami a kezem ügyébe kerül azt kifizetem pl a vízdíjért a szomszéd szokott jönni(társasház) mivel én vagyok otthon kifizetem.

Az ő nagyobb kiadásait nem szoktuk megbeszélni főleg,azért mert ezek általában céges kiadások és a legtöbb az üzemanyagára megy el.

Ha a kislányunknak kell valami nagyobb dolog,etetőszék vagy babakocsi azt én kinézem megmutatom neki,hogy nekem ez tetszik közösen elmegyünk és megvesszük.

Nem szoktuk elszámoltatni egymást.

Nagyon keveset van itthon,de ilyenkor mindig hozzám dob egy kis pénzt kérés nélkül. Van olyan is amikor megkér,hogy vegyek neki valamit azokat mindig abból veszem,ami nálam van nem kérek rá külön tőle.

Minden hónapba próbálom úgy csinálni,hogy tudjak neki venni valamit,hol nadrágot hol pólót. Szerencsére mindig eltalálom az izlését és a méretét. Ha én nem vennék sose költene magára időhiány miatt meg amúgy se.

Nem tudom,hogy miért lehet mert így neveltek,de magamtól sose nyúlok a pénzéhez vagy a számlájához pedig megtehetném a társkártya nálam van és a netbankot is én szoktam kezelni simán átutalhatnék magamnak belőle,de sose teszem.

Mindig mondja,hogy ami az ővé az az enyém is és nyugodtan bármikor,de valahogy nem visz rá a lélek.