Melyik a rosszabb egy nőnek ha nem akarja a gyereket az örökbeadás vagy az abortusz?

Nem csak fizikai fájdalom létezik. Az adott egyéntől függ hogy melyiket éli meg nagyobb kínként az abot vagy az örökbeadást.

De ha csak a fizikai fájdalomra vagy kíváncsi:

egy gyereket ki is kell hordani mielőtt megszülöd ês az még egy várt gyerekkel se egyszerű és kínmentes (persze vannak mázlisták, akiknek egy percig se "teher", nehét a terhesség).

Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Sokan azért választják az abortuszt, mert tudják, hogy nem lennének képesek odaadni a gyereküket senkinek, ha már megszülték. ez romantikusan hangzik, de erősen benne van a másik oldalról a gyávaság is: amit nem látok, nem érzékelek (jelen esetben a pár hetes magzatot a már megszületett babával szemben), attól könnyebb megválni.

Másrészt lelkileg hiába megterhelőbb megszülni egy gyermeket majd lemondani róla aki szerint ez a megterhelőbb -, de ezzel a döntéssel egy jó életre ad lehetőséget az anya a babának, míg abortusz esetén a halálát választja. Ez sem kis teher lelkileg, és jóvátehetetlen, hiszen nem lehet korrigálni.

Az teljesen nevetséges, hogy a vajúdás vagy a tágító pálcika miatti fájdalom határozna meg egy ilyen döntést, teljesen gyermeteg hozzáállás.

Nekem volt mindkettő.

A terhesség sokkal-sokkal jobban megviseli a nő szervezetét. (pedig nagyon jó terhességem volt, és könnyű szülésem).

Ha biztos valaki benne, hogy nem akar gyereket, akkor lelkileg sem viseli meg annyira az abortusz. Kevesebb a kockázat is.

Szerintem az örökbeadás rosszabb. 9 hónapig benne van a baba, lehet egy csomó terhességi baja: visszér, aranyér, vizesedés, méhsüllyedés, inkontinencia, éjjel-nappal hányinger, x kg-t hízik, stria, kötényhas, szétvált hasizom, szülés közben: gátmetszés, szakadás-repedés, stb. Szóval megviselHETI a szervezetet elég rendesen. Aztán ugye lehet h szülésnél nem tágul, vajúdik pl 20 órát, aztán császár.

Az abortusznak is van kockázata, de az egy 10 perces, fájdalmatlan dolog. Nekem nem raktak fel pálcát. Műtét előtti este egy méhszájpuhító tablettát kaptam, egyáltalán nem fájt.

Ezek a testi dolgok. Szóval sztem az örökbeadás messze menően vezet rosszabbságban.

Lelkileg is nehéz lehet mindegyik, de sztem ott is az örökbeadás vezet. Mivel 9 hónap, az ő gyereke, benne fejlődik, és odaadja másnak. Ab-nál meg ugye megöli a babát.

Saját részről örökbeadás témában nem tudok nyilatkozni. De 2-szer szültem, ás volt egy ab-om. A szülések közül az egyik nagyon-nagyon durva volt, a másiknál meg a terhesség volt nagyon rossz. Ab-nál fizikailag semmit nem éreztem. Szóval fizikailag az én esetemben is a szülés a rosszabb.

Az örökbeadás testileg és lelkileg is fájdalmas dolog.

De semmi sem lenne számomra annyira fájdalmas, mint megölni a saját gyerekem. Ha nem tudnám/akarnám megtartani, az életét akkor sem venném el.

Azzal a tudattal élni, hogy a saját fájdalmam megspórolása miatt megöltem a gyerekem nekem sokkal rosszabb, mint megszülni és lemondani róla.

Hehe de aranyos kérdés melyik fáj jobban ha levágom az ujjad vagy ha karod és a lábad is (nem sértésből írom tényleg)

A vajúdás és a tágítás össze sem hasonlítható.

A tágítás kb olyan mint egy kicsit erősebb menses, a pálca felhelyezése meg csak egy pillanatig fáj. A műtét alatt meg alszol.

A szülésnél ott a vajúdás hát khm.. nem tudod elképzelni amíg nem éled át. Írhatom hogy először 10 majd 7 majd egyre kevesebb időközönként iszonyatosan begörcsöl egy pontban a pocakod alja de ettől még nem fogd tudni elképzelni annak a görcsös fájdalomnak az erejét, aztán ami az elején fáj a vége felé ahogy szaporodnak és nőnek a fájásaid megváltás lenne.

Az elején 40es a vége felé ennek több mint a duplája volt a fájdalom értéke a gépen.. a kitolás már nem olyan szörnyű, és utána tényleg egyből megszűnik a fájdalom.

A varrás megint csak fáj, érzed ahogy megcsípik a bőrt a varratszedés pedig ennél is rosszabb legalábbis nekem az volt, ahogy húzta ki a cérnát hát öhm amilyen rövid olyan rossz.

Tehát komolyan a gátmetszés összevarrása, varratszedése jobban fáj mint a tágító. A szüléshez képest pedig tényleg piskóta, pedig nekem enyhe szülésem volt.

A kérdés szerintem abszolút lelkiismereti. Az ember habitusától függ mennyire veszi szívére az abortuszt (van akit meg se hat), vagy hogy elég erős-e az örökbe adáshoz, mert erő kell hozzá, ha úgy érzed nem is szereted azt a gyereket akkor is mert attól még ösztöneid vannak, amik a terhesség alatt majd után dolgoznak benned ha számodra rejtetten is.

Egy olyan embert ismerek aki adott örökbe, ő azóta szült már újra akit nevel is. Így visszanézve el tudja fogadni a döntését és ez nagyon fontos, mert ha megbánná nem értené meg újra és újra a döntését akkor elveszne az egészben, akkor nem tudná elengedni.

Tehát jól át kell gondolni, egyrészt azt hogyha letelik az a 12 hét akkor az a gyerek valahogy ki fog jönni ami egy iszonyat mód fáj, kettő valahová érkeznie kell, azaz el kell rendezned azt hogy hova kerül. alapítványok stb vagy a saját életedbe de akkor azt át kell alakítanod hogy neki is jó legyen. Tehát kell foglalkoznod vele bőven.

A kutatások bizonyítják, hogy egy első trimeszteri abortusz ritkán okoz lelki megrázkódtatást.

Egyszerűen nincs kialakult kötődés az embrió és az anya közt.

Általában azoknak okoz depressziót, akik kényszerből mennek abortuszra.

Egy terhesség alatt érzelmi kötődés alakul ki az anya és a gyermek között.

Egy ismerősömnek nem lehet gyereke.

Elinditották az örökbefogadást, végül kaptak egy tündéri kisfiút. Négy hétig velük volt, majd az anya meggondolta és törvény adta jogával élve visszakérte a gyereket.

A kisfiú négy évesen állami gondozott lett.

Sokan azt is elfelejtik, hogy terhesség alatt egy nő könnyen kieshet a munkából, ha a gyermek nem kívánt, a párkapcsolatnak is annyi.

Szóval adott a kérdés, hogy ki tartja el addig a terhes nőt? Ki segíti új munkahelyre?