Ha tudomásotok lenne az ismeretségi körben olyan szülőkről, akik rendszeresen verik a gyerekeiket, mit tennétek?

Semmit.

Engem is vertek gyerekként, egyszer még a fogamból is letört emiatt egy darab, pedig kislány voltam még akkor... :(

Bár most vagyok 33 éves, akkoriban még nem számított halálos bűnnek a verés, a családban senki nem botránkozott meg mikor apa ütni kezdett.

Megjegyzem: sajnos.

Mert nagyon sok lelki problémám van mai napig és biztos vagyok benne, hogy köze van a verésekhez, megalázásokhoz.

Engem is sokszor vertek azért, mert rossz jegyet kaptam, nem tanultam, de ez baromság volt, hszizen mai napig emlékszem, sokszor pont a félelem bénított le, mert apa bezárt a szobába és mondta, visszajön egy óra múlva kikérdezni a leckét és ha nem fogom tudni addigra, akkor kikapok. Pont a félelem miatt nem bírtam megtanulni a dolgokat, szóval szerintem ez teljesen rossz módszer.

Én szólnék a gyerekvédelemnek, aztán ők majd elindítják a saját kis vizsgálataikat és eldöntik, hogy jobb-e a gyereknek a családban, rendszeres ellenőrzés mellett, vagy kiemelik, esetleg másik rokonnak adják. Az biztos, hogy nem tudnék tükörbe nézni, ha nem tennék semmit.

(Egyébként nem értem, a részegen megrugdosást miért állítod szembe a nevelési célzatú veréssel, mindkettő gyermekvédelmis kategória... vagy szerinted a részegen rugdosódó szülő oké?)

Semmit, ebbe nem kellene beleavatkozni. Ott van a gyermekvedelmis, akinek ez a hataskore.

De en azert kettevalasztanam a "nevelesi celzatu" utest a bantalmazastol.

Baby-sitterkent sok csaladnal megfordultam, es volt olyan anyuka aki idonkent (kb. felevente) racsapott a gyereke kezere, amikor az pl. felduhodve, szandekosan ki akarta volna szurni a testvere szemet.

Hat mit mondjak: semmi esetre sem az volt az elso gondolatom, hogy szaladok a gyamugyhoz, hanem az hogy jol tette. Nyilvanvaloan a gyerekkel utana el is beszelgetett es egyebkent semmilyen maradando serulest nem okozott neki.

Azert tulzasnak tartom a masik vegletet, ami a nyugati orszagokban megy, hogy kepesek elvenni a gyereket az anyjatol olyan semmisegekert, hogy pl. amikor le akar lepni a jardarol, az anyja erosen megragadja a karjat, es visszarantja. Kepesek a "kedves" szemtanuk ilyenert feljelentest tenni. Szanalmas!

Aki az erosebb szoritast, vagy egy kezre legyintest bantalmazasnak tekinti es meg eljarast is indit, az nem is tudom megis hogyan szamol el a lelkiismeretevel amikor kiemelik a gyereket a csaladbol, es intezmenybe kerul. Szamomra ez a felhaborito. Es ismetlem, itt nem a kek-zoldre veresrol beszeltem, mert az megint mas teszta, amikor valoban terrorban tartjak otthon.

Ha vagy olyan viszonyban a szulovel, akkor esetleg meg lehet neki emliteni, hogy nalatok mi a bevalt buntetesi modszer (pl. 10 percre a sarokba all, utana bocsanatot ker). De en semmi esetre sem ugy fogalmaznam meg, hogy ezzel kritizalom a "modszereit". Probald inkabb ravezetni, talan eszebe sem jutott mas megoldas, pedig ebben az esetben, amikor elore megtervezi a szulo, hogy elveri a gyereket, akkor van ideje mas lehetoseget is kigondolni.

Popper Peter pszichologus egyik eloadasan is elhangzott, hogy szerinte is a "hidegveru" veressel van a gond, nem pedig a hirtelen felindulasbol torteno odacsapassal. Hanem, amikor fenyegeti valaki a gyereket, hogy "na majd kapsz, csak erjunk haza!". Hiszen itt mar valoban nem a feltesbol, es szeretetbol valo hirtelen reakcio eredmenye, hanem egy vegiggondolt, tervezett brutalitas.

De az az igazsag, hogy szerintem senki felett nem szabad itelkezni, mert ennyi erovel a gyerekek tobbseget bantalmazo szulo neveli, mivel a fizikai bantalmazason kivul letezik meg lelki terror, szeretetmegvonassal valo buntetes, stb. ami van olyan sulyos mint az elobbi, csak eppen egy kisgyerek ezt meg meg sem tudja fogalmazni, igy altalaban ki sem derul.