Anyukaként megtehetem, hogy reggeltől estig itthon hagyom apukát a picivel?

Miért ne? Nem ugyanolyan szülője a gyereknek?

Nem rossz anya vagy, hanem baromi erős benned a társadalom felé (jajj, mit gondolnak mások) a megfelelési kényszer. Ezzel hosszútávon nem fogsz jól járni.

Hogyne tehetnéd meg, ne legyél már mártír!!!

Még a közös program sem járhatatlan ekkora gyereknél, mégha nem is egész napos.

Mi például 1-2 havonta el szoktunk osonni otthonról. A program: úszás, szauna, vacsora. Max. 4 óra, és csodásan feltölt.

Megteheted. Nem vagy rossz anya.

Azért, mert gyereked van még kimozdulhatsz.

Apuka meg ugyanúgy a szülője, mint te.

Kell is az ilyen feltöltődés. Mindenkinek. Akinek meg van gyereke, annak pláne.

Nálunk egyenjogúság van. Szülőként is.

Volt, hogy ő kelt éjjel visszaaltatni, mert másnap én dolgoztam, ő szabadnapos volt.

Vagy amikor suliban voltam, akkor is ők voltak otthon együtt. Bölcsibe is felváltva szoktattuk.

Szerintem az a normális, ha a gyerek mindkét szülőjével ugyanolyan jól elvan.

Amennyiben a gyerek étkeztetése megoldott (előre lefejt tej, bébiétel, tápszer, akármi), akkor teljesen mindegy, hogy ki van vele.

Ideális esetben egyformán kötődik mindkét szülőjéhez.

A lányom tápszeres volt az elejétől, mert nem volt tejem. Viszont nagyon komplikált szülésem volt, 2-3 hétig az ágyból alig bírtam felkelni segítség nélkül.

Akkor 90%-ban a férjem látta el, illetve a nagyszülők jöttek néha segíteni.

Eredmény: egyformán kötődik mindkettőnkhöz, csereszabatosak vagyunk, velem és az apjával is ugyanolyan jól elvan. Már másfél éves, ha mindketten jelen vagyunk, akkor hol hozzám, hol hozzá megy, nagyjából egyforma mennyiségben. De még a nagyszülőkkel is tökéletesen elvan, már egy évesen is ott lehetett hagyni napokra náluk, ragyogóan érezte magát. Amit nem csodálok, mert egész nap vele foglalkoztak, majdhogynem megsértődött, hogy a paradicsomi állapotba mi belerondítottunk azzal, hogy megjelentünk és hazavittük :)