Hogyan osztotattok meg az idot hogy a ferjetek sem erezze elhanyagoltnak magat a gyerek mellett?

Mióta együtt vagyunk igyekszünk egyenlően megosztani a feladatokat, így a szabadidőnkben mindkettőnknek egyformán marad (vagy egyformán nem marad) energiája egymásra. Ez tulajdonképpen a gyerekvállalástól függetlenül is, mindig így volt az elmúlt 16 évben.

Most mindketten dolgozunk, de amikor itthon voltam a gyerekkel, akkor délután, amikor a férjem befejezte a munkát onnantól kezdve ő is kivette a részét a gyereknevelésből. Ha szükség volt rá, akkor a házimunkából is, hiszen tudta, hogy nem azért maradt el valami, mert nem volt kedvem megcsinálni, hanem annak oka volt.

Nem is igazán tudom értelmezni két felnőtt ember esetében, hogy az egyik elhanyagolja a másikat. Csak egymást tudják elhanyagolni, nincs olyan, hogy ezért csak az egyik személy a felelős. Pl. ott, ahol apuci délután 4-kor végez a munkával, majd felteszi a lábát az asztalra, kezében sörrel tévézget, míg a felesége egész este a gyerekeket és a háztartást rendezi, majd nincs kedve/ereje az ágyban is kiszolgálni a férjét, ott a férj nem mondja jogosan, hogy őt elhanyagolják.

Én se értem a kérdést...

Elhanyagoltan a gyerek mellett?

Egy normális férfi, normális apa nem féltékeny a gyerekére, nem irigyli a ráfordított időt, nem követeli az asztalt verve, hogy "hagyd asszony, a gyereket, most én jövök!"!

Ellenkezőleg: kiveszi a részét a gyereknevelésből és a háztartásból is, egyrészt: mert szereti a gyerekét, másrészt: mert tudja, hogy ketten könnyebb, gyorsabb és rögtön több idő is jut egymásra.

Nagyon egyszerű: mire apa hazaér, a három gyerek már alszik. Este 10 és reggel 6 között van a felnőttek ideje.

Egyikünk sem érzi elhanyagoltnak egymást.

Hétvégén együtt van a család, nem távolítjuk el a gyerekeket csak azért, hogy kettesben legyünk. Örülünk, hogy mindnyájan együtt vagyunk.