Egyedülálló anyaként fiatalon (22) mekkora az esélyem, hogy még lehet normális kapcsolatom, és boldog lehetnék?

Persze, hogy van esély. :)

Párom 24 volt amikor megismertem egy koncerten. A megismerkedésünk után kb fél órával közöltem, hogy van egy lányom. Reakciója annyi volt: "És?"

van esélyed ,de készülj arra ,hogy lesznek akik csak ki akarnak használni ,fel nem vállalnak benneteket.

rengeteg mindenkit nem zavar ,de még több embert viszont igen.

Bőven van esélyed bármire, csak nyilván egy kisgyerek mellett az ember nehezebben szabadul el otthonról, kevesebb a lehetősége az ismerkedésre.

De semmi nem lehetetlen, én is fiatalon lettem édesanya, és egyedülálló is voltam évekig, aztán mégis lett normális kapcsolatom, most volt az esküvőnk, négy év után :) És végre a második baba is sikerült (nem mondom, rá elég sokat kellett várnunk, hiába, nem vagyok már húszéves úgy látszik). A férjemet egyáltalán nem zavarta már a megismerkedésünkkor sem, hogy nekem gyerekem van, és sajátjaként bánik a fiammal, remélhetőleg nemsokára hivatalosan is az övé lesz (a gyerek is ezt szeretné, az apjával nincs is kapcsolata - szerencsére, ez mondjuk eléggé megkönnyítette a helyzetünket).

szerintem, aki igazán szeret téged, annak a gyerek nem lehet akadály. de azért valószínűleg nem lesz könnyű. időbeosztásban, logisztikában és a helyzet kezelésében sem.

van olyan barátom, aki nem tudott megbarátkozni a helyzettel, hogy más férfi gyerekét elfogadja és ezen több kapcsolata is kisiklott. pedig akart gyereket és lett is neki saját, de máséval nem sikerült tartósan megbarátkoznia. aki meg egyáltalán, vagy csak még nem akar gyereket, azt sajnos eltántoríthatja a tudat. viszont aki igazán szeret téged, az szerintem megbarátkozik a helyzettel.

én például nem akartam volna régebben egyedülálló anyával kezdeni, de aztán beleszerettem egybe és azóta nehezen tudom elképzelni, hogy ez legyen meghatározó egy kapcsolatban...