Viszonylag fiatal a párom, de nem tud és nem is akar a gyerekkel játszani? Kiskorában váltak el a szülei, apukája sajnos meg is halt amikor ő 11 volt. Lehet majd ettől jó apa?

Lehet attól még jó apa, hogy neki nem volt.

De ha "nem tud és nem is akar a gyerekkel játszani" és ellátni sem, akkor elég messze van a jó apaságtól.

Apámat az apja 3 éves korában hagyta magára, vagyis az anyjával egyedül. még az országból is elköltözött, sosem kaptak tőle se puszit, se pénzt többé.

apám a legjobb apa, akit csak kívánhattam, és örülök, hogy a gyermekemnek ilyen csodás nagypapája lesz.

mivel nem volt apja, megtanult minden házkörüli teendőt, anyut sosem hagyja egyedül semmilyen házimunkában, és a gyereknevelésben is ott volt vele, amennyit tudott. lelkes, kitartó és figyelmes apa a mai napig, pedig már 28 vagyok, ő pedig 63.

de ő akart gyereket, és el akarta látni, és játszani akart velem, és énekelni nekem egerekről, akik szamócát szednek. nem menekülni.

Nem, nem volt egyértelmű.

Ezt előre nehéz megjósolni. Sokszor a nők is meglepődnek, hogy ténylegesen mivel jár a gyerekvállalás. A fáradtság, monotónia általában mindenki rosszabb oldalát hozza ki. Ha elég erős a kapcsolat és valóban megvan az akarat mindkét részről, akkor lehet jó szülő valaki.

Ha utólag bejön az "én ilyen lovat akartam..." dolog, akkor viszont a gyerek és a partner sem jár jól vele.

Ő akar egyáltalán gyereket? Mert erről nem tettél említést, hogy saját kezdeményezésből (tehát nem nyaggatásra "oké, persze, legyen") mondta-e, hogy szeretne gyereket?