Tényleg ne vállaljunk 3 gyereket mert nem tudunk nekik külön szobát biztosítani?

Szia! Ismerek 3 olyan családot ahol 3 gyerek van de 2 szoa jut rájuk. Az egyik szoba kisebb ott egy gyerek van a nagyobban kettő. Nem nélkülöznek jól élnek van ahol 2 autó is van stb. Ismerek olyan családot is ahol 200nm is megvan a ház 2 gyerekkel de anyucinak babysitter kell a gyerekek felneveléséhez hogy nyugisan tudjon vásárolgatni. Ezt csak azért irtam le hogy megmutassam nekem nem a szobák száma döntő a gyermekek számában hanem a gyermekek jóléte és boldogsága. Utóbbinál csak kényeztetés van boldogságot igazán nem tapasztalni,mig a másik két család gyermekei is jól élnek de boldogabbak.

Persze mindenki maga dönti el miért vállal gyereket,mennyit, és milyen körülmények közé.

Én most várom a 3. babám jelenleg velünk fog egy szobában aludni ezen kivülvan 2 gyerekszoba de a gyerekeim nem szeretnének külön szobában aludni igy egy szobában vannak. Vagyis egy gyerekszoba most csak van játszószobának berendezve. Később ha nagyobbak lesznek akkor lehet nagyobb háza költözünk de nekünk most igy jó 😆😊 igy vagyunk boldogok.

Várom a lepontozókat 😄😄😄

mi is harman voltunk tesok. noveremmel.egy szobaba voltam . neha jo lett.volna egy sajat kucko de azert alapvetoen jol meg voltunk.

ha egyebkent van ra anyagi keret - tudtok adni.neki elmenyeket akkor vallaljatok.nyugodtan. az sokkal fontosabb mint a sajat szoba.

az en szulein tanarok nagyobb lakasra nem tellett de mindne 2. evben elmentunk kuldoldre nyaralni es minden evben legalabb a.balatonra. ezert halas vagyok nekik, ennel tobb nem kell vegul is.

illetve mi kettot vallaunk hiaba keresunk jol, mert egy-egy lakassal szeretnenk oket megajandekozni 20-25 evesen hogy ne nullarol kedjek az eletuket. ezt az en szuleim nekem nem.tudtak megadni.

szerencsere a ferjemnek a sajat szulei igen. ugyanezt szeretnem megadni.a.gyerekeimnek igy annyit vallalok amennyinek tudok lakast venni. de ezek mi vagyunk...van akinek ez nem fontos. nekem fontos mert a batyam.meg a noverem 35 evesen még mindig a sajat lakasert gurizik csaladalapitas helyett.

Amig kicsik addig nem gond, majd akkor lesz problema ha elmulnak 8-9 evesek es lesz igenyuk a privatszferara.

En nem vallalnek ugy 3 gyereket hogy nincs nekik kulon szobajuk.

Érdekes hogy csak ott szeretnek egy szobában lenni a gyerekek, ahol lenne lehetőség külön menni. Csak ilyen "bezzegelést" hallottam még. Olyat sose, hogy nyomorognak egymás hegyén hátán, egy kétszobásban négyen-öten úgy, hogy ha egyedül akarsz lenni, csak a budi marad... de ennek ellenére egyik se vágyik külön. Ilyet sose.

Kérdező!

Ha a ház közös helyiségei tágasak és/vagy a kert nagy, akkor nem biztos hogy rosszul élik meg, ha nincs külön szoba, de azért legalább kamaszkorukban (amikor bármelyik belép a kamaszkorba), ideálisabb lenne külön.

Mi gyerekként éltünk kis lakásban és kis házban is, egyértelműen a ház volt a jobb annak ellenére, hogy ott se jutott külön szoba, de ott nem éreztük annyira rossznak, nem volt bezártságérzés, a kertbe el lehetett vonulni.

Nekünk is három gyerek van hàrom szobára, de az emelet az egybefüggö hstalmas terület 55nm, jelenleg azt használjuk nappalinak, de később a két csajszi birodalna lesz. szerintem imadni fogják. fiamnak lesz kulon szobája.

Emiatt biztos nem mondanék le a harmadik gyerekről.

legyen azok velemenye a mervado akik ugy nottek fel hogy egy szobaban voltak a testverukkel. szerintem ok tudjak ezt a legjobban megitelni. mint irtam en egybe voltam.a noveremmel es jol meg voltunk (batyank volt igy nem.volt kerdes kie lesz a kozos szoba)

de pl.a volt pasim.24 eves koraig a noverevel aludt egy szobaban. es nem zavarta azt mondta jol meg voltak.

mondjuk ez mar szerintem nem egeszseges, de azert a tobbseg akit en megkerdeztem eleg boldog volt egy szobaban is (most fuggetlen attol irom ezt h nalunk kulon szobajuk lesz amugy tehat nem mentegetozni akarok)

Ha azok véleménye legyen mérvadó, akkor én gyűlöltem és a bátyám is, holott egymást szerettük és szeretjük most is.

Mondjuk nálunk az is súlyosbította a dolgot, hogy 5,5 év van köztünk, így teljesen más életszakaszban voltunk. Amikor a bátyámnak már komolyan kellett tanulnia, akkor én még bőven babáztam. Amikor iskoláskorba léptem, az én asztalom a konyhába került. Amikor felhozta a barátnőjét, teljesen kiszorultam.

Sose vállalnék úgy, hogy nincs külön szoba vagy legalább elég tér máshol.

Környezetemben, baráti körben láttam felnőni jónéhány gyereket, és abszolút nem azon múlt, hogy milyen felnőtté váltak, hogy volt-e saját szobájuk, sőt...

Egy ismerős házaspár csak akkor tudott külön szobát biztosítani a két gyereknek (akik ráadásul különböző neműek), amikor már nagykamaszok voltak. Mégis messze a "legnormálisabb" felnőtt belőlük lett, önállóak, felelősségtudók, sikeresek, ugyanakkor toleránsak másokkal. Máshol hiába volt saját szoba, megkeseredett felnőtté váltak.

Nem a saját szoba a legfontosabb, amit a gyermekeidnek adhatsz! Inkább adj az idődből, a törődésedből...