Tényleg ne vállaljunk 3 gyereket mert nem tudunk nekik külön szobát biztosítani?

Hát,nekem azzal kezdték anyámék,hogy a két lány egy szobában fog lakni...(7év korkülönbséggel)...qrva f,,sza érzés,az addigi külön szoba után.

Aztán ebből lett az,hogy én maradtam külön,az öcsém is maradt külön,hugom meg qnyámék szobájában tizenéves koráig,míg én el nem költöztem!

Szóval én már nem b,,sznék ki így magammal sem,és a gyerekeimmel sem!

Bátyámnak volt külön szobája, én nővéremmel voltam együtt. Amikor még barbiztunk, akkor jó buli volt, de amikor kamaszodtunk már, pokol...

Férjem kb iskolás korában kapott külön szobát a húgától.

Mindketten úgy gondoljuk, hogy a gyereknek is, és nekünk is kell a külön szoba.

Igen, nem azon múlik, hogy ki milyen ember lesz, hogy van-e külön szobája, de ha lehet, szerintem külön kell őket tenni.

Tesóm és köztem év van. Volt elég légtér, de egy szobában voltunk. Nem szerettem. És ő sem. Amikor ő hozta a nőjét, én mentem el a nagyszülőkhöz, amikor én vittem a barátomat, akkor ő. Nem tudtam saját kis birodalmat létrehozni, nem volt semmiféle magánszférám. Ez nagyon-nagyon hiányzott.

X éves korig tök jól elvannak együtt a gyerekek, de egy idő után már szerintem kell nekik hogy el tudjanak vonulni egyedül.

Nekünk 2 gyerekünk van, így ők tudnak külön szobában lakni. Ha esetleg egyszer vállalunk egy harmadikat, akkor veszünk egy nagyobb házat.

mi csak ketten voltunk testvérek, és a mai napig, 15 év leteltével is szokta emlegetni a tesom, hogy milyen rossz volt, amikor kiskamasz lettem és "kiraktam" a közös szobábol - ő akkor volt alsos és évekig lébecolt a konyhában, szüleimnél meg a nappaliban. az egy dolog, hogy normális felnőttek lettünk mi is és mindig is szerettük egymást testvérként, de legkésőbb 10-12 éves kortol KÖVETELNI fogja minden gyereketek, hogy önállo kis élettere legyen, függetlenül attol, hogy a tesoja hány éves és mennyire szeretik egymást. alsos korig még el lehet igy tengődni, utána már nem.

és mi már 25 és 29 évesek vagyunk, a világ azota felgyorsult, mire a gyerekeitek 10 év körüliek lesznek még felgyorsultabb lesz. nekik még hamarabb jelentkezni fognak ezek az igényeik..

"Környezetemben, baráti körben láttam felnőni jónéhány gyereket, és abszolút nem azon múlt, hogy milyen felnőtté váltak, hogy volt-e saját szobájuk, sőt...

Egy ismerős házaspár csak akkor tudott külön szobát biztosítani a két gyereknek (akik ráadásul különböző neműek), amikor már nagykamaszok voltak. Mégis messze a "legnormálisabb" felnőtt belőlük lett, önállóak, felelősségtudók, sikeresek, ugyanakkor toleránsak másokkal. Máshol hiába volt saját szoba, megkeseredett felnőtté váltak.

Nem a saját szoba a legfontosabb, amit a gyermekeidnek adhatsz! Inkább adj az idődből, a törődésedből.."

Mi is normális felnőttek és szerető testvérek vagyunk, de utáltuk a közös szobát. És DE, a saját szoba a legfontosabb, amit egy már nem babakoru és kicsi gyereknek adhatsz. A törődés, szeretet és ráforditott idő is fontos, de nem potolja a privát szférát.

Mi pl. öcsémmel tök jól megvoltunk közös szobában is, 12 évesen kaptam sajátot. Valószínű, hogy kamaszként már zavart volna, hogy együtt vagyunk, de addig jó volt.

Nálunk is három gyerek lesz, három szobára, szóval két gyerek közös szobában lesz, egy meg külön. De nálunk azért annyi a könnyebbség, hogy a nagy és a középső között már eleve 8 év korkülönbség lesz. Simán lehet, hogy mire a két kicsi kamaszodni kezd, addigra a nagy már nem is lakik otthon.