Olyan kisgyerek, aki meglehetősen korán magától megtanult olvasni, számolni, írni, esetleg másik idegen nyelvet vagy sakkozni?

A sajátomról még nem nyilatkozhatok, mert csak két és fél éves, de én 4 évesen már tudtam olvasni és nyomtatott betűkkel írni is. Nem tanítottak direktbe, csak mindig kérdezgettem, hogy ez meg az milyen betű. De amúgy a fiam is ezt csinálja, a saját nevét már el tudja olvasni, mert rá van írva az ágyára, és ha máshol látja leírva, akkor felismeri.

A számolással viszont a mai napig gondjaim vannak, fejben képtelen vagyok számolni már kétjegyű számokkal is.

Idegen nyelvet (angolt) sulban kezdtem el tanulni elsőben, és amennyit tanítottak, az prímán ment, felsőben már gyakorlatilag sosem kellet készülnöm, mert amit órán mondtak, azt megjegyeztem. Hatodikban már angol nyelvű regényeket olvastam, meg beszélgetni is tudtam úgy, hogy nem kellett magamban fordítgatni a mondatokat, hanem majdnem anyanyelvi szinten. Mondjuk jó volt a tanár is. De tény, hogy van nyelvérzékem.

Teljesen magától jól senki nem sajátít el semmit, vagy segít neki valaki, ha érdeklődik, vagy mástól látja, hogyan kell csinálni, és leutánozza.

Én angolt tanultam óvodában 5 évesen, könnyen és gyorsan ment, egy unokatesóm a svédet kb. ugyanennyi idősen 1 év alatt sajátította el, de utána kb. egy évig keverte a magyarral (anyukájával kint élnek), viszont mára (8 éves) mindkét nyelvet jól tudja.

Anyu elmondása alapján én viszonylag hamar kezdtem beszélni, de ő folyamatosan beszélt, mesélt, mondókákat mondott és énekelt, szóval ez nagyban hozzájárult a beszédtanulásomhoz. Olvasni is gyorsan tanultam, már tudtam iskola előtt, mindig kíváncsi gyerek voltam, anyu vett egy könyvet, amiben képek és betűk voltak, ma már azt sehol nem találjuk, másik fajtát adtak ki, de én annak a segítségével tanultam meg olvasni, írni már nehezebben ment, mert dőlt írással tanultunk, és a kezem nem nagyon állt rá a vonalvezető dőlésszögére, de ugyanakkor egyenesen se ment, valahol a kettő között írok most is. 21 éve 4 évesen hamarabb megtanultam apám munkahelyi számítógépét jól kezelni, mint ő, aki használta munkája során, illetve először azon írtam, még iskola előtt, a nyomtatott betűket már felismertem, és viszonylag gyorsan (bár akkor még nem vakon gépelve) írtam le 1 oldalas leveleket rokonoknak.

Illetve ismerek egy most 10 éves kislányt, akik külföldről települtek ide, az anyanyelve nem a magyar, egyik szülő se magyar, a kislány 1 év alatt megtanult magyarul, jobban beszél és helyesebben ír magyarul, mint a magyar születésű kortársai.

Én is csak saját magamról tudok írni. Folyékonyan olvasni és nyomtatott betűkkel írni már oviban tudtam, pontosan nem tudom, de olyan 5 éves korom körül. Engem sem tanítottak, csak mikor mentünk anyával az utcán, kérdezgettem, hogy ez, vagy az milyen betű, meg arra emlékszem, hogy mindig az autók rendszámát néztem, és így tanultam meg olvasni.

Ebből annyi előnyöm származott, hogy nem is nagyon emlékszem, hogy általános elsőben valami nagyon újat tanultam volna.

19/L

A fiam:))

Oviban,már tudott számolni,olvasni,ismerte az összes színt és árnyalatokat tudott keverni..óvónéni "panaszkodott" is,hogy ezeken a foglalkozásokon gyakran neki külön programot kell csinálni, mert mire hozzáfog a dologhoz a többi gyerekkel a fiam végez velük.Én akkor készültem a vizsgáimra amikor ő olyan 2,5 éves lehetett, állandóan rajtam csüngött, mondhatni tanult velem.

Most negyedikes, és még mindig verhetetlen matekból és magyarból is.Versenyekre is jár, igaz néha ezeket már unja:)))))

Még annyit,hogy nem erőltettem sem akkor, sem most.Neki most a matek a hobbija, ha megkérdezik ezt is válaszolja....pedig néha jobban örülnék, ha játszana.

07:43-as.

Nekem az öcsém volt ilyen. Óvodás korában már írt, olvasott, sőt tükörírással írt egy levelet. A mondókákat kívülről fújta. Mesekönyv helyett csillagászati lexikont kellett neki venni. Az általános iskolában szóltak a tanárok, hogy már nem tudnak neki újat mondani, átíratták anyuék egy 8 osztályos gimnáziumba. Végig kitűnő tanuló volt, 6-7 dicsérettel. Kitűnőre érettségizett. A továbbtanulásnál csak azért nem volt max. pontja, mert matekból már feleslegesnek érezte az emelt szintet. Földrajzból már 11.-ben leérettségizett, 2 középfokú nyelvvizsgája volt a középiskola végére. Tanulnia sosem kellett, mindent órán jegyzett meg, ezért nem is szeretett hiányozni a suliból. Most egyetemista, itt már azért kicsit kell tanulnia, de azért nem szakad bele.

Mindezt úgy, hogy senki nem foglalkozott pluszban vele, nem járt soha külön tanárhoz.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy mindig nagyon önfejű volt. Óvodában tanult németet, mivel utálta otthon azt mondta, hogy egyáltalán nem megy neki, de az óvónéni szerint Ő volt a legjobb a csoportban. Nem erőltették a szüleim, suliban már angolt tanult. Vagy pl. másodikban nem mondta meg, hogy volt nyelvtan versenyen, mert csak második lett.