Mit gondoltok, tényleg baromi nehéz kis korkülönbség mellett a gyerekekkel? Pl 2 és fél év nagyon nehéznek számítana?

Hát, kinek mennyire...

Van aki jól bírja, nagyon nyugodt, könnyen kezelhető gyerekei vannak pl., jól bírja a nem alvást, nagyon türelmes, stb.

Nekem nem nent volna, ezért nem is vállaltam a kis korkülönbséget.

Mondjuk elgondolkoztam, van 3 gyerekes ismerősöm, aki hatot tervez végleges számnak. Ő tök jól bírja, nem húzza fel magát semmin. Azt mondta, hogy egy gyerekkel unatkozott is.

Tény, hogy régebben bébiszitterként dolgozott, így bőven volt tapasztalata és affinitása is hozzá.

Nekem egy van, nem is tervezünk többet. Elméleti síkon kettővel elbírnék, de ott már határt húznék, az tuti. Anyagilag 5 gyerek is beleférne, de akkor 5 gyereknek lenne egy idegbeteg anyja. Eggyel én is türelmes és vidám vagyok, kettő határeset lenne, afölött szörnnyé változnék.

Marad az egy :)

Szeirntem a 2,5 év korkülönbség nem vészes, inkább a 2 év alattit mondanám nagyon nehéznek, főleg 1-1,5 év között, de persze gyerekfüggő is.

Nekem 2 év 5 hónap van a gyerekeim között, és igen, nehéz volt, az első 2-3 hónap a féltékenység kezelése miatt, utána pedig már csak azért is mert 2 gyerekkel egyszerűen nehezebbnek éreztem mint 1-el, de ez ugye bármelyik életkorban így van, az eltérő napirendek kezelése kicsit nehéz volt, illetve a kicsi most már majdnem 2 éves, és még mindig csak ritkán alussza át az éjszakát, és én sem vagyok annyira türelmes amennyire szeretnék, már várom hogy ő is nagyobb és "okosabb" legyen.

De ami pozitív hogy most már tökjól eljátszanak együtt, a nagy 4 éves múlt, örülök hogy ennyi korkülönbség van köztük, nem csinálnám másképp :-)

4 eves;2,5 eves es 1,5 evesek a lanyaim.

Nem mondom h konnyu,de nem is nehez,a ket kisebb kozott 11 honap van,ugyh az elso par honap halal volt mikor egyszerre 3 gyerekkel voltam otthon mert meg a legnagyobb nem volt ovis.Mara mar konnyebb de meg vannak nehez napjaink.

Szerintem azért nem akkora tragédia. Nem könnyű persze, de aki csak elképzeli, az sok mindent bele tud forgatni. Rendszert kell tartani és határozottan magabiztosan terelgetni a nagyobbat, a kisebb pedig őt fogja nézni. Nálunk a nagy igényei szerint mennek a napok, a kisebb pedig zabálja, amit a nagytól lát. Minden programunk közös, ösztönzöm a nagyot a segítésre és egyre inkább próbálkozik, pedig még ő is nagyon kicsi.

A kisebb még a konfliktusainkat is "jegyzeteli", szinte csak enni kell neki adnom, a többit a nagyobb teljesen megadja neki ingerben már most is.

A nehéz része a pelenkázás, az elindulás itthonról és a bevásárlás nekünk, ha nem autóval oldjuk meg. Ezért viszont nem választanék nagyobb korkülönbséget.

Pár hetes kora óta a kisebb ugyan akkor alszik, amikr a nagy pl. mert máskor esélye sem volt és azonnal bealudt, ahogy csend béke lett körülötte, ilyesmik azért szerencsések. Szóval hozzáállás kérdése, én nagyon közeli gyerekeket akartam és jöjjön, aminek kell, azt kell megoldani :)

1,5 év van köztük, fiúk.