Sohasem féltek attól, hogy nem tudtok megélni a gyerekkel/gyerekekkel?

Nem, sose féltem ettől. IT területen dolgozunk, nagyon jól megélünk belőle. A párom keresett szakember, kiemelkedően jó fizetéssel, én nem vagyok annyira talpraesett, de nekem is elég jó a keresetem.

Fiatalok vagyunk még, egyelőre egészen biztos, hogy nem lesz problémánk a munkakereséssel. Gondolunk a gyerekeinkre és magunkra is, sokat teszünk félre magunknak is nyugdíjnak.

Problémánk 50-60 között lehetne, mert gyakorlatilag mindenhova túlképzettek lennénk, viszont vállalkozásunk is van, tehát nem lenne nagy gond az sem. Illetve mondom, sokat teszünk félre, tehát ha nem találnánk munkát 1-2-3 évig, akkor sem lennénk kétségbeesve.

Hát azért ez ritka kedves első. A legtöbben átlagosan keresnek.

Szerintem mindenki fél,hogy kirúgják.És ott mindegy már 1 vagy 3 gyerek van-e .

Nem is mások helyett válaszoltam, hanem a saját nevünkben. Mi nem félünk ettől.

#1

Egyedülálló, kisgyermekes anya vagyok.

Igaz, hogy csak egy gyermekem van, de egyedül is vagyok rá, az arány pont az, mint egy kétkeresős, kétgyermekes családnál.

Teljesen mindegy, hogy hány gyerek van: az értelmes ember ésszerűbben, meggondoltabban, óvatosabban kezeli a pénzügyeit, ha van olyan személy (akár gyerek vagy idős vagy beteg stb.) akiről magán kívül még gondoskodnia kell, aki tőlem függ.

Félni nem félek, de néha elgondolkodom.

Természetesen alkalmazottként nekem is nehezebb lenne, lelkileg is megviselne, ha maholnap kirúgnának, de:

- nem váltogatom fél évente a munkahelyemet, így- főleg közös megegyezésnél, ahol van egy minimális mozgástér az alkudozásra- fél évre elegendő végkielégítést is kaphatok, addig tudok új állást keresni

- igyekszem tartalékot képezni: legyen az egy megtakarítási számlán gyorsan hozzáférhető összeg pl. egy nagyobb háztartási gép cseréjére vagy ha elromlik a kocsi alattam (mint pl. múlt héten)

- vagy egészségpénztárra gyűjtögetés oda is kérek cafeteriát- így ha úgy alakulna valamiért, hogy nincs készpénzem vagy a bankszámlám is üres, gyógyszerre mindig lesz keret

- nincsenek áruhitelek, hitelkártyák, felelőtlen és fedezetlen költekezés: akkor költök, amikor pénzem van

- teszek féle az ínségesebb időkre (nyugdíjra is)

- tanulok, képzem magam és rendesen végzem a munkámat- hozzáértésemmel és a hozzáállásommal igyekszem azt erősíteni, hogy ha valakinek mennie kell a kollegák közül, akkor ne rám essen a választás

- a háztartásom rendben van, mindig feltöltve az éléskamra, nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ennivalóra ne teljen (hacsak elemi kár következtében meg nem szűnik az egész ház, de arra meg van biztosítás :)

Nekem mondtak már fel életem során- rossz érzés tényleg. A váratlansága és a lelki oldala miatt is.

De fel kell állni és keresni kell másik lehetőséget.

Az pedig, hogy talál-e valaki, jellemzően és legnagyobb részben azon múlik, hogy van-e olyan tudása, amire szüksége van egy munkáltatónak. Így a tanulással, nyelvtanulással stb. szinten tartom és fejlesztem magam- mert ez is felfogható egyfajta biztosítéknak: ha menni kell, akkor ezzel növekszik a munkaerőpiaci értékem.

Ahol egész család, két kereső van, ott annyival nyilvánvalóan könnyebb, hogy ha nehezen is, de egy fizetésből is ki lehet húzni jóval tovább, mint egy egyedülállónak.

...nem szoktam aggódni olyan dolgokon, amelyek még nem következtek be vagy kevés ráhatásom van.

Sokan gondolnak erre, hiszen a kutatások szerint a magyarok ezért (sem) vállalnak sok gyereket.

Mi egy gyerek dolgaiba nem rokkanunk bele (bár, az egyetemi tanulmányainak fizetésére nincs félretett pénzünk, sem a leendő lakására, ez tény), de kettőt már azért nehezen bírnánk.

Biztosnak mondható állásunk van, ksh szerinti magyar átlagbérrel, hitelmentes ingatlan, mégis félünk.

Tényleg ennyire bssza valakinek a csőrét az, hogy jól élünk és nem félünk az elszegényedéstől? Bravó! ;)

#1

Kedves kérdező, meg lehet nézni a mo-i pénzügyi hozzáállást: sokan gatyáig el vannak adósodva és a legtöbb embernek nincs semmiféle megtakarítása!

Viszont pont ezek az emberek nem gondolnak a jövőre, ezért is hoznak ilyen rossz döntéseket pénzügyileg.

Nekem a kedvencem, amikor családok kicentizik a bevételt és bebeszélik maguknak, hogy simán belefér a gyerek, vagy a kistesó, vagy a további tesók, pl. 200e a bevétel, 100e a rezsi, akkor halleluja, habzsi-dőzsi van 100e-ből, legyen még 2 gyerek!!!