Aki bizonyos nemű gyereket szeretne/szeretett volna, mi volt az oka, motivációja?

Szerintem nem arról van szó, hogy a gyerek mit nem tud "teljesíteni", hanem hogy az anya miért érzi úgy, hogy ő nem tud majd a gyerekkel mit kezdeni.

Szóval pont fordítva, mint ahogy feltetted a kérdést.

A fiús anyák folyton a "vagány, belevaló" szavakkal dobálóznak, erre büszkék és kiveri a víz őket a "rózsaszín, habos-babos dolgoktól". A lányos anyák meg a "kedvességre, szófogadóságra" esküsznek, és nem tudják mit lehet élvezni a "dínózásban, autózásban".

Persze ezek nem feltétlenül alakulnak így, a kisfiú is babázhat és a kislány is autózhat adott esetben, de ennek már csak azért is kisebb az esélye, mert a rokonság úgysem vesz lányos játékot a kisfiúnak és fordítva.

Vagy például lányos anyukák tudnak közösen szépítkezni a kislányukkal, fésülgetni a hosszú haját, sminkelőset játszani. Ezt kisfiúval sem tartom kizártnak, de ott inkább valami arcfestést tartok valószínűbbnek, ami nem ugyanaz.

És a másik kérdéshez is leírtam, hogy egy anya a lánya nővé érését és az anyává válást is máshogy éli meg, mint a fiával.

Én annyit tudok,mhogy biztosan szeretnék egy kislányt. Nagyon jó lenne, ha lenne egy fiú-egy lány testvérpáros, de ha "csak" lányaim lesznek, abba sem török össze.

Miért? Mert nagyon szeretnék csajos dolgokat csinálni vele. Nekem sajnos nem volt anyukám, akivel eljárhattam volna vásárolni, akivel kilakkozhattam volna a körmömet, aki megcsinálta volna a hajamat stb. Szeretném, ha én ezt viszont mégis átélhetném ilyen formában. Szeretnék neki olyan ruhácskákat venni, amik nekem sosem voltak, olyan babákat és játékokat, szeretném, ha lányos sportot (balett pl) űzne stb. Persze simán lehet, hogy ez csak álom marad, mert ha kislány is lesz, akkor sem biztos, hogy ezek érdekelni fogják, de azért álmodozni szabad :)

Nekem is kicsit hasonlo, mint az elottem szolonak:D

Kislanykent mindig rovid volt a hajam, rengetegen fiunak neztek, a bucsuban fegyvereket mutogattak nekem stb. Nem voltak szep ruhaim, bar belem is ivodott ez a fiussag, allandoan autozni akartam, ruhelltem szoknyat hordani, de ugyanakkor barbieztam is. Anyukam olyan ember, aki szo szerint lesz. Arja a kulsosegek, soha nem csinalta meg a hajunkat, mindig azt tanitotta, hogy tok mindegy, hogy az ember hogy nez ki, az a lenyeg, hogy milyen ember vagy. Ugyhogy nem volt egyutt koromlakkozgatas stb. Nekem hianyzik ez visszagondolva. Kb 9-10 evesen lett eloszor hosszu a hajam. Most lanyom szuletett, lanyt is akartam :) igyekszem minel lanyosabba oltoztetni, bar megmaradt bennem ez a hercegno gyulolet :D meg kicsit taszit is engem, hogy a lanyreszlegen a legtobb helyen vagy rozsaszint, vagy feheret talalok. Nem nagykn talalok pl citromsargat, naramcssargat, pirosat stb.

Mikor még álltalános iskolába jártam sokszor elképzeltem, hogy kislányom lesz. Vettem egyszer egy rózsaszín babazoknit, az volt a kabalám. Aztán ez a dolog alább hagyott és mostmár rég óta fiút akark, csak fiút tudok elképzelni magamnak.

Egyrészt azért is , mert húgom van és hát nagyon elrettentett a sok hajfonogatás , a "minden rózsaszín" és az a nyávogós kényes hang és viselkedés. Nagyon imádom a húgomat, de én ezt nemtudom elképzelni magamnak. Mindig is fiús lány voltam persze nem a szó legszorosabb értelmében. De fiú barátaim voltak , sokkal lazább vagyok.

Közelebb áll magamhoz a dínózás , a lézerkard. Az is , hogy az utcán sorolgatom az autók márkáit és , hogy "menő" fiú rucikat vegyek.

Persze ha lányom lesz is odáig meg vissza leszek érte :-)

Lányt szerettem volna,mert a fiúk olyan nem is tudom...idétlenek.

A puskák,lövöldözések,nekem sem a világom.És nem lehet olyan szépen sem öltöztetni őket.Lányom lett :) de persze ha fiam lett volna is ugyanúgy szeretném.Ennek ellenére a másodiknak is szurkolok,hogy lány legyen.

Két lány az álmom, még nem tudom teljesül-e :)

Egyrészt ketten voltunk lánytestvérek a húgommal és szebb, mesébe illőbb testvéri kapcsolatot, gyerekkort el sem tudnék képzelni, ráadásul anyukámmal is nagyon jó trió vagyunk :)

A kisfiúk engem nem bűvölnek el túlzottan mert egyrészt mindenkinek fia van a tágabb családi körben, és egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni. Aranyosak meg minden, de amíg egy kislánytól 3mp alatt elolvadok (már az elbűvöl ahogy néznek, beszélnek), addig egy kisfiúra maximum őszintén annyit tudok mondani, hogy aranyos és kész, semmiféle érzelmet nem vált ki belőlem sajnos :(

Emiatt nagyon remélem, hogy teljesül az álmom, mert őszintén, rettegek is, hogy egy kisfiúnak nem tudnék örülni, nem tudnám annyira szeretni. Persze a saját gyerek az más, mint a családtagoké, rokonoké, barátoké, de akkor is félek :( Nem tudok velük játszani, elbeszélgetni, pedig próbálok. Kislányokkal az első pillanattól megvan a közös hang.

Mindkét terhességem alatt lányt vártam, de fiú lett mindkettő :D

Én azért akartam lányt, mert nem szeretnék olyan anyós lenni, akivel rivalizálni akar a menyem.

Sajnos jó pár rossz anyós-meny kapcsolatot láttam már és tudom azt is, hogy egy pasit mennyire könnyű az anyja ellen hangolni, de úgy, hogy utána az unokáit sem láthatja soha :(

Egy lány sokkal bensőségesebb kapcsolatot tud kialakítani az anyjával, míg egy fiút ugyanezért anyámasszony katonájának hívnak.

Szóval felkészültem rá, hogy ha a fiaim rosszul választanak párt, akkor cseszhetem őket is és az unokáimat is...