Akiknél a család egy bizonyos nemű babát várt, de mégsem az lesz/lett a baba, nektek is rosszul esett ha nem olyan örömködve fogadták a hírt?

Nálunk is szinte mindenki lányt várt (első gyerek és első unoka mindkét oldalról), rajtam, anyukámon és a bátyámon kívül, nekünk mindegy volt (nem mintha kívánságműsor lenne!). Nekünk végülis lányunk lett, de anyósom egyszer azt mondta, miután már megszületett a gyerek, hogy ő nagyot csalódott volna, ha nem lány lett volna. Ekkor kikerekedett a szemem, ránéztem a férjemre, és láttam a szemén, hogy szinte ordítja nekem, hogy ne ess neki, hagyd rá! Hát ráhagytam végül anyósomra, annyit mondtam csak, hogy ja mert akkor nem szeretné? Vagy mi? Mondta hogy de persze, csak ő inkább kislányt szeretett volna. Na ennyi volt, utána témát váltottunk, mert ő is észrevette, hogy kicsit felhúzott ezzel a kijelentéssel.

Szerintemis oltári nagy baromság ha nem mindegy valakinek a baba neme. Ha sokadik gyerek megértem, de elsőnél másodiknál butaságnak tartom. Nem mi és nem a gyerek dönt erről, tehát nem is kellene ezen fennakadni. Csak szeretni kell, ennyi. Aki erre nem képes, az egy hatalmas nagy lúzer.

Nálunk ugyan mindegy volt, viszont a rokonságban előfordult ilyen eset: lányt vártak rózsaszín puccparádéval (még ultrahangon sem akarták tudni, hogy milyen nemű lesz, mert annyira érezte anyuka, hogy lány).. és hát fiú lett. Családi ebédeken azóta is élvezettel mesélik az öregek, a már felnőtt fiú füle hallatára, mekkora blamázs volt visszavinni a boltba a drága ezt-meg-azt.

A másik anyukám, aki - míg meg nem született az öccse - hallgathatta a sóhajtozást, hogy "ki viszi majd tovább a nevet?"

Aztán van egy barátnőm - 3. lány a családjukban és még lett egy öccse -, eleve depresszívebb alkat, szintén gyakran mesélte nekem kisiskolásként, hogy "őt biztos nem akarták már".

Szerintem ha van is elképzelése az embernek, ne hangoztassa se terhesen vagy se később, mert ez nem empatikus hozzáállás a gyerek felé, akármilyen viccesen adják elő később, hogy "bár neked is örülünk, nem téged vártunk". Persze ezt fordítva szokták előadni, mert úgy szebb... de akkor is kilóg a lóláb.

Mi most várjuk a 3. fiút. Az egész család lányt akart - már elsőre is, másodszorra mégjobban, de most harmadszorra aztán már nagyon. És most mindenki rohadt csalódott, mondják is :( A gyereknek csak én meg az apja meg a testvérei örülünk, az összes többi rokonnak csak egy "jajjj, _ez_ is fiú, jaaaaaj" Még abba sem gondolnak bele, hogy ez a másik két fiúnak hogyan esik, hiszen akkor ők is "csak" fiúk :(

És most mindenki reménykedik, hátha mégis lány lesz, mert mindenkinek van olyan története, hogy végig fiúnak hitték, mégis lány lett. De nem lesz lány - annyira egyértelműen fiú, hogy ennél azabb már nem is lehetne.

Nagyon rosszul esik a család reakciója.

3-asnak:

"Szerintemis oltári nagy baromság ha nem mindegy valakinek a baba neme. Ha sokadik gyerek megértem, de elsőnél másodiknál butaságnak tartom."

Sokadiknál is baromság. Ha ő a 3. ugyanolyan nemű, akkor már nyugodtan lehet nem mindegy, mert a testvérei is fiúk? Erről ő tehet? Ezt gondold át jobban...