30 évesen gyerek nélkül, "ráérünk még" alapon?

A kérdésem arra irányul, miben más megélni nőknél a 30 éves kort, mint a férfiaknál. A párommal összekaptunk ezen. Pár hónap múlva töltöm a 30-at, nem mondom, hogy nincs bennem egy kis "depi" miatta. Mindig is akartam erre az időre már gyereket, és ezzel ő is tisztában van. 8 éves a kapcsolat, és igazából várnunk sincs mire, de párom úgy van vele, ráérünk még. Ő 33 múlt egyébként. Elmagyaráztam neki, nőként más ám az a bizonyos "30", mint férfiként. Fogalma sincs miről beszélek, hisz az csak egy szám. Szerinte h.lyeségeken agyalok, az a lényeg, az ember éppen boldog-e, de ezek szerint én biztos nem vagyok az. Ezzel váltunk ma el. Este ha hazaér, szeretnék leülni vele beszélgetni. Nem akarok nyomulósnak, vagy kétségbeesettnek tűnni majd, és a "gyereket akarok azonnal" dolgot is hanyagolnám. Mégis szeretném ráébreszteni, hogy ő gondolkodik rosszul. Azt mondta, ő egyáltalán nem érezte 30 évesen depisnek magát és nekem se kéne, semmi nem változik vele, és az én felfogássommal nagyon nagy gondok vannak szerinte. Segítenétek pár tanáccsal?