Változni fog a világnézetem és a gondolkodásom a gyerekneveléssel kapcsolatban?

nekem úgy sikerült, hogy a kritikus helyzetekben (pl. hiszti) nagyon tudatosan koncentráltam rá, mit is szeretnék. nem könnyű az embernek megtartani az elveit, még nehezebb a gyakorlatban alkalmazni. de nem lehetetlen :)

sok sikert!

Szia! Hát igen ez érdekes dolog. 25 éves vagyok, van egy 1 éves lányunk. Jól elképzeltem hogy majd én így meg úgy... Na ez néha nem jött össze főleg amíg kisebb volt a lányom.Legalábbis ami a hisztit illeti. Most már leteszem a földre és otthagyom hogy hadd hisztizze ki magát, nekem nem is csinálja. Csak az embernek kell hozzá a felismerés hogy ez hiszti. Nekem első babám, szóval nincs tapasztalatom.

Viszont vannak dolgok amikhez tartom magam jobban, mint pl nem veszek a gyereknek több tízezer forintos játékot csak azért hogy eljátsszon vele és ne kelljen leülni mellé játszani.Vannak játékai, de nem burulnak ránk a szekrényből ha kinyitom az ajtót. Ha néha kap valami újat, hozzáteszem hogy 1 dolgot az olyan erősen hat rá, imádja.Az újdonság erejével.

Mindemellett úgy érzem változott a gondolkodásom e téren, rájöttem hogy mégsem vagyok annyira erős mint hittem, de msot már egyre jobban tudom kezelni ezeket a dolgokat ahogy nagyobb a lányom és ő is érti mi a helyzet.

Erősnek kell lenni és amikor elgyengülnél na akkor nem hagyni hogy sodródj az árral. Kicsit olyan ez mint maga az élet, ha erős vagy tudod tartani az elveket, főleg ha arra gondolsz hogy pl a mai általános iskolások milyenek. Na én nem akarom hogy annyi baj legyen az én gyerekemmel, ezért inkább nevelem és következetes vagyok.

Én nagyon kevés dolgot "szögeztem le", hogy márpedig az úgy lesz, de ahhoz tartom is magam (pl nem szoktatom az ágyunkba, szoptatom). De az alap hozzáállásom az volt, hogy majd adja magát szépen minden, hogy hogy legyen.

A barátnőm erre azt szokta mondani, hogy "Anya tervez, lánya végez..."

Ja! meg én nem akartam/akarok tökéletes anyuka lenni, csak elég jó. :)

Én egy dolgot mondhatok.Míg nem volt gyerekem és mást láttam mit kínlódik a gyerekkel, voltak gondolataim róla.Pl:Miért nem hagyja rá?, Miért nem adja oda neki hogy ne üvöltsön stb stb.

Mióta meg van az enyém (2 éves és útban a következő), rájöttem, hogy semmi sem úgy van ahogy én azt elképzeltem. De ezt csak akkor lehet megérteni ha már a sajáttal kínlódik az ember. Én uezt csinálom. Vicces!Most jót nevettem magamon.Most engem nézhetnek azúton uezekkel a gondolatokkal.:-)