Miért kell azért "bántani" mert nem akarok vigyázni kisbabára?

Milyen időközönként látod őket?

Hány éves vagy? Úgy írsz, mint egy 13 éves...

Én 35 vagyok, nincs gyerekem és nem is szeretnék.

Van viszont 4 testvérem (nem vagyunk cigányok és nem a segélyre, nyomorba vállaltak a szüleink, mielőtt....) akikkel nagyon szeretjük és ahol lehet, segítjük egymást. Az, hogy vigyázok a gyerekükre nekem egy kategória azzal, hogy segítek költözésnél, lakásfestésnél, vagy bármiben. Nem azért vagyok a gyerekkel, mert imádok gügyögni vagy játszótérre járni, hanem mert közben a testvérem tud orvoshoz menni/aludni/randizni a férjével stb.

Remélem érthető a gondolatmenet :-)

3 hónapos a gyerekem, szeretjük őt, imádjuk. De sose adnám oda senkinek, aki nem szereti a gyerekeket, vagy nem akar/tud vele lenni. Mondjuk eleve nem szoktuk kérni, hogy vigyázzanak rá, mert nem is azért megyek vendégségbe. De szerintem ők a hibásak, mert rád erőltetik.

Tudom, hogy most ettől le fog szakadni az ősanyák lépe, de pl. a cicánkat nem szereti az apósom, de mi imádjuk. Nem erőltetjük, hogy "cicázzon vele", ha odamegy a cicó, mondjuk neki, hogy jöjjön át hozzánk inkább.:) És nem, nem ugyanaz a gyerek és az állat, mert a hasonlat nem is azt jelenti, hogy ugyanaz.:)

Én nagyon szomorú lennék, ha ennyire önző rokonaim lennének. Milyen egy nő vagy te basszus?!

Valóban nem arról van szó, hogy mindenkinek gyereket kellene vállalni, de az, hogy a saját testvérednek képtelen vagy segíteni picit, az nonszensz! Én is fel lennék háborodva, mert ez nekem emberileg nem fér bele az értékrendembe.

Pár napot együtt lehet tölteni akkor is, ha nem ez a kedvenc időtöltésed az életben.

Ha a beteg anyámra mosni kell, akkor kimosok rá, hiába utálok mosni. Ugyanez a takarítással is.

Picit szálljál magadba szerintem. El kellene gondolkodni azon, hogy mi az a család.